Őze Eszter
A dolgozó testek múzeuma
Társadalmi Múzeum (1901–1945): munka és test, fegyelmezés és gondoskodás

 A 19. század végére a múzeumok már rég nem csupán a kiváltságos gyűjtők magángyűjteményeit mutatták be, hanem a nagyközönség számára a közösségi oktatás színtereivé is váltak. A századfordulón megjelenő társadalmi és népegészségügyi múzeumok célja sem az volt, hogy a múzeumok a paloták rejtett kincseit láthatóvá téve a nyilvánosság új helyszíneivé váljanak, hanem olyan tudást akarnak megmutatni, amely a jelenhez kötődött. Mindez magával hozta a munkás testének, életkörülményeinek és problémáinak a bemutatását is; a múzeumok által reprezentált egységet kiterjesztették az alsóbb osztályokra, amelyeknek a múzeum korábbi reprezentációs gyakorlatában láthatatlannak kellett volna lenniük: a városi munkásság szegénysége, rossz egészségügyi állapota vagy beteg teste semmilyen addigi múzeumi kategóriához nem illeszkedett. Azonban ez nem pusztán befogadó gesztus volt, hanem összefüggött a munkásmozgalmak erősödésével és a pacifikálásukra tett intézményes lépésekkel is. A munkásosztály így nemcsak látogatóként, hanem kiállított „objektumként” is megjelent a múzeumi terekben, ami egyszerre szolgálta a társadalmi kontroll és a társadalmi kérdés kezelésének céljait.

 A könyv az egészség- és nevelésügyi múzeumok kultúrtörténetét vizsgálja, különös tekintettel a budapesti Társadalmi Múzeumra. Egy olyan intézmény története rajzolódik ki, melyben az emberi faj biológiai jegyei a hatalomgyakorlás stratégiájának eszközeként értelmeződtek, és a népesség kollektív testére vonatkozó gondoskodás irányelveit mutatták be – és mára szinte nyomtalanul megsemmisült.

 Lehetett-e a társadalmi nyomor a kultúrafogyasztás tárgya a múzeumokban a 20. század elején?
 Hogy lehetett a munkásosztályról szóló múzeum akár felszabadító, akár elnyomó intézmény is?
 Mi volt a gond az 1920-as évek Vörös Bécsének a munkásosztály felett atyáskodó hozzáállásával, és mi a korabeli budapesti múzeumnak az egészséges munkástestet dicsőítő felfogásával és reprezentációjával?

A kötetet bemutatják:

 Gucsa Magdolna, művészettörténész (KEMKI)
 K. Horváth Zsolt, társadalomtörténész, (METU Művészet- és designelméleti Intézet)
 Nagy Kristóf, szociológus (Helyzet Műhely, KEMKI)
 Pinkasz András, szakszervezeti szervező, közgazdász (Helyzet Műhely, Magyar Szakszervezeti Szövetség)

A kötet megvásárolható kedvezményes áron a helyszínen, illetve online a bemutató napjától ezen a linken: https://napvilagkiado.eu/termek/a-dolgozo-testek-muzeuma/

—-
HELYZET MŰHELY KÖNYVEK: a Helyzet Műhelyben zajló szakmai munka eredményeit publikáló sorozat, melynek Őze Eszter könyve a negyedik kötete. A Helyzet Műhelyt 2011-ben alapították fiatal társadalomkutatók, hogy az aktuális magyar helyzetet baloldali kritikai szempontok bevonásával közösségben elemezzék.
A sorozat további kötetei itt találhatók:
https://napvilagkiado.eu/termekka…/helyzet-muhely-konyvek/
—
ŐZE ESZTER
művészettörténész, kurátor. Kutatási területe a 20. század eleji művészetelmélet és muzeológia. Az elmúlt években elsődlegesen a gondoskodás történetével, a két világháború közötti időszak munkáskultúrájával és a korszak egészségügyi és társadalmi múzeumaival foglalkozott. A Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa és a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet avantgárd kutatásában résztvevő tudományos munkatársa.

—
Az eseményen fotó- és videofelvételek készülhetnek.