A Valóságaink ezen vitáján szóba fognak kerülni a társadalmi mobilitás korlátai, az osztályhelyzethez kötődő láthatatlan szabályok, és hogy milyen belső konfliktusokat és szégyent élhet meg az, aki két világ között reked. Mi történik, amikor a születési közegben elsajátított kódok, normák, tájékozódási pontok az új közegben érvényüket vesztik? Amikor az ember sehol sem érzi magát igazán otthon? Miként éli meg az osztályváltó, hogy máshogyan beszél, másfajta irodalmat olvasott (ha olvasott egyáltalán), hogy az ismeretei az új közegéhez képest nemcsak mások, de hiányosak is. – Hogyan fonódik össze társadalmi és pszichológiai dimenzió ebben a kérdésben, amikor a munkásosztályból származó a saját közegében értelmiséginek, az értelmiségi közegben munkásnak számít? Lehet-e úgy osztályt váltani, hogy az ember ne érezze árulónak önmagát, és ne fordítson hátat annak a világnak, ahonnan érkezett?

András Felícia pszichoterapeuta és Fáber Ágoston szociológus azt járja körül ezen az alkalmon, hogy miként beszélhetünk a témáról ítélkezés nélkül, és hogyan tehetjük láthatóvá az osztályváltás személyes drámáit a társadalom tágabb összefüggéseiben. A beszélgetésben Didier Eribon és Édouard Louis művei is segítségünkre lesznek az iménti kérdések értelmezésében.

Az este vitázói: András Felícia pszichoterapeuta és Fáber Ágoston szociológus

A beszélgetéseket Széplaki Nóra kommunikációs szakember vezeti.

A címben található idézet Beton.Hofitól származik.