Az emlékezetkutatás a bölcsészettudományok interdiszciplináris tudományága, amely az 1980-as évek vége óta intenzíven fejlődik. Számos különböző, a szociológiához, a filozófiához, a történelemhez, a pszichológiához vagy a kultúratudományokhoz tartozó kutatási perspektívát foglal magában. Az emlékezetkutatás fejlődését egymást követő „hullámok” alakították, amelyek új fogalmakat és kutatási irányokat vezettek be. A kutatás első szakaszában az emlékezetmunkának egy nemzet vagy etnikai csoport szemszögéből történő statikus értelmezése dominált. A globális mobilitás, a technológia fejlődése és a különböző emlékezetmédiák elterjedése azonban az emlékezet transznacionális és transzkulturális keretei felé irányította a figyelmet. Az emlékezet régióinak fogalma a 21. század második évtizedének elején kezdett formálódni az emlékezetkutatás harmadik hullámának részeként. Fő célja a kizárólag nemzeti vagy globális szintre való összpontosítás korlátainak feloldása. A regionális emlékezetkeretekkel kapcsolatos kutatás része volt annak a szélesebb körű reflexiónak is, amely az emlékezet nyugati modelljeinek más történelmi, társadalmi és kulturális kontextusokba való átültethetőségével foglalkozott, valamint választ keresett arra a kérdésre, milyen sajátosságai vannak a regionális emlékezet folyamatainak. Fontos kiemelni, hogy az emlékezet régióinak fogalma a közép- és kelet-európai emlékezetkutatásban született meg.

A Helikon jelen száma az emlékezetkutatás e regionális perspektívájának ad helyet mind elméleti, mind konkrét esettanulmányok szintjén.