Ahogy egyre súlyosabbá és tapinthatóvá váltak az ökológiai válság tünetei, megszülettek a modern környezetvédő mozgalmak, majd pár évtizednyi csúszással ugyan, de a humántudományok, közelebbről a kultúrakutatás is zöld fordulatot vett. A természettudomány hatáskörébe utalt környezet benyomulása a különböző diszciplínákba szükségessé tette a természet fogalmának és ahhoz fűződő viszonyunknak a felülvizsgálatát. Ez a közös kiindulópontja a különböző ökofilozófiáknak, a humánökológiának, az ökokritikának vagy épp az ökofilmnek. Az elmúlt évtizedekben ember és természet felvilágosodás óta bevett szembeállítását felváltották a kölcsönhatásokat, kodependenciát tételező nézőpontok, amelyek gyakran az ágencia kérdését gondolják újra. Ezek a fogalmi és gondolkodásbeli sémák nem maradtak a szűken vett tudomány keretei között. Kulturális reprezentációk, intézményi és társadalmi gyakorlatok sorában jelennek meg a filmektől az irodalmon, a múzeumok műtárgy kezelési és prezentálási gyakorlatain át a dizájnerek tervezési szempontjaiig.
Ezek a témák adták a közelmúltban megjelent Replika társadalomtudományi folyóirat, valamint a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat egy-egy lapszámának gerincét, amelyek a beszélgetés apropójául szolgálnak.