Egy „nagy átalakulás” korában élünk. Ez az átalakulás a digitális technológiákban ölt testet (big data, robotika, mesterséges intelligencia, gépi tanulás, additív gyártás, dolgok internete), és azért nagy, mert a kapitalizmus és vele a világunk új arculatot ölt. Nick Srnicek Platform Capitalism című könyve erről a „nagy átalakulás”-ról szól.
Nem ő az első, aki szerint a kapitalizmus ma más, mint tegnap volt, és ugyancsak nem ő az első, aki a digitális technológiáknak forradalmi jelentőséget tulajdonít a kapitalizmust illetően, de – állítja Srnicek – az ő nézőpontja kicsit más és új: gazdaságtörténeti. Kérdése nem egyszerűen az, hogy miben áll a 21. század eleji kapitalizmusa sajátossága, hanem ez: hogyan jött létre a kapitalizmusnak az a sajátos formája, amelyikben ma élünk? Válaszképp Srnicek
a gazdaság és a digitális technológia összefonódásának történetét beszéli el, s ebben a keretben ragadja meg azt, hogy miként változtatja meg a digitális gazdaság a kapitalizmust.
Főhősök
A digitális gazdaságot azon cégek testesítik meg, melyek tevékenysége a digitális technológián és az adaton mint erőforráson alapul. Ezek a cégek – például: Google, Facebook, Amazon, Microsoft, Siemens & GE, Uber és Airbnb – a nagy átalakulás főhősei. Ám legyenek ezek a cégek bármennyire sikeresek is, egyáltalán nem magától értetődő, hogy a digitális gazdaságban keressük a kapitalizmus átalakulásának kulcsát. Ez ugyanis hiába a legdinamikusabban fejlődő szektor, mégiscsak relatíve kicsi szelete a gazdaságnak, mind a foglalkoztatottak számát, mind a hozzáadott értéket tekintve. Ámde van, ami mégis kitüntetetté teszi ezt a szektort: az, hogy a digitális gazdaság infrastruktúrája keresztül-kasul átszövi a gazdaságot, olyannyira, hogy összeomlása gazdasági összeomlással járna együtt. Ami ebben a relatíve kicsi szektorban történik, az a gazdaság minden szegletébe átszivárog, sőt mindennapi életünkbe is, és alaposan felforgatnak maguk körül mindenhol szinte mindent.
Hogy miben rejlik a digitális gazdaság e sikerének és hatóerejének titka, arra Srnicek válasza ez: a cégek platformokká alakultak.
A Srnicek által elbeszélt gazdaságtörténet a platformosodást helyezi történeti kontextusba: azt beszéli el, hogy mik voltak azok a mozzanatok a háború utáni gazdaság történetében, amelyek megágyaztak, előkészítették a terepet a digitális gazdaságnak, és a platformosodás irányába mutattak. Ez a történet azonban nem egyszerűen egy szektor és az azon belüli cégek sikertörténete, hanem kapitalizmustörténet, mely arra fut ki, hogy a digitális technológia és az adat mint erőforrás, valamint a platformosodás mélyreható változást hozott a kapitalizmus működésében, olyan mélyet Srnicek szerint, hogy a posztkapitalizmusról kialakított víziók sem maradhatnak változatlanok.
Adatok és platformosodás
A 21. századi kapitalizmus középpontjába az adat előállítása és felhasználása került: az adat vált mára azzá az erőforrássá, amely egykoron az olaj volt. Az adat, szól Srnicek meghatározása, nem más, mint információ arról, hogy valami történt, valaminek esete fennállt. Hogy valami történt, valaminek az esete fennállt, az önmagában még nem adat. Hogy adattá legyen, ahhoz mindenekelőtt észlelni kell ezt a valamit, aztán felvenni, rögzíteni, tárolni. Ám az adatok önmagukban nem mondanak semmit, így értékkel sem bírnak. Ahhoz, hogy mondjanak valamit, s értékesek legyenek, informatívvá kell tenni azokat. Ezért az adatnak nemcsak az észlelés, felvétel, rögzítés és tárolás, hanem az informatívvá tétel infrastruktúrája is nélkülözhetetlen feltétele.
Az adatot tehát „ki kell termelni” és „finomítani kell” ahhoz, hogy erőforrás legyen belőle.
Természetesen nem a 21. században kezdtek a gazdasági szereplők erőforrásként tekinteni az adatra. Újdonság viszont, állítja Srnicek, a felhasználható adatok bődületes mennyisége: a digitális technológiáknak köszönhetően lehetővé vált, hogy sokkal olcsóbban és egyszerűbben hatalmas mennyiségű adatot állítsanak elő és őrizzenek meg a gazdaság szereplői (is). És újdonság az is, hogy illékonyabbnál illékonyabb, pillanatnyinál pillanatnyibb történések, rezdülések, apróbbnál apróbb részletek válnak folyamatosan adatokká.
Az adatelőállítás lehetőségeinek digitális technológiának köszönhető drasztikus bővülése csak az egyik oldala a történetnek. A másik az, fejti ki Srnicek, hogy a korábbi üzleti modellek nem voltak megfelelőek ahhoz, hogy a cégek ki tudják aknázni ezeket a lehetőségeket. Persze készültek mérések a termelés különböző fázisairól, annak különböző mozzanatairól, mérték a fogyasztói elégedettséget, de míg egy termék elkészült és eljutott a fogyasztókhoz, számos információ veszendőbe ment, ráadásul a vásárlás után a gyártók/kereskedők és a fogyasztók között megszakadt a kapcsolat, legfeljebb csak piackutatással lehetett a fogyasztóról információhoz jutni. Új üzleti modellre volt szükség ahhoz, hogy a digitális technológiában rejlő lehetőségek kiaknázhatók, az adatok pedig gyorsan, egyszerűen és költséghatékonyan előállíthatók, aztán veszteség nélkül megőrizhetők legyenek, valamint hogy ne csupán egy-egy zárt kör számára legyenek hozzáférhetők, hanem bárkinek, akinek szüksége van rá. Ez az új üzleti modell lett a platform.
Platformok
De mik is azok a platformok? A legáltalánosabban fogalmazva, mondja Srnicek, a platformok digitális infrastruktúrák, melyek lehetővé teszik különböző csoportok interakcióját. A platformok tehát egyfajta közvetítők, amelyek például hirdetőket, reklámozókat, beszerzőket, szállítókat, szállítmányozókat, fogyasztókat, szolgáltatókat, termelőket, vásárlókat és fizikai tárgyakat hoznak, kapcsolnak össze egymással. Srnicek szerint pontosan ebben rejlik a platform előnye a korábbi ületi modellekkel szemben az adatelőállítást illetően: hogy a felhasználók a legkülönfélébb tevékenységüket ezeken a platformokon keresztül végzik, közben pedig ontják magukról – érzéseikről, vonzalmaikról, ellenszenveikről, hiteikről, meggyőződéseikről, választásaikról, egyszóval életükről – az adatokat.
Ebből adódik a platformok első jellemvonása: kitüntetett pozícióval bírnak az adatelőállításban, és bárhol létrejöhetnek, működhetnek, ahol digitális akció és interakció zajlik.
Második jellemvonásuk, hogy hálózati hatást produkálnak, egyszersmind függenek is a hálózati hatástól. Ez azt jelenti, hogy egy adott platform annál értékesebb (leendő) felhasználói számára, minél több felhasználó használja ezt a platformot. Egy közösségi oldal például akkor értékes, ha minél több embert megtalálunk rajta, akivel tartani szeretnénk a kapcsolatot, egy böngésző akkor, ha minél több felhasználó keresési előzményét tudja felhasználni. A hálózati hatás tehát abban áll, hogy több felhasználó még több felhasználót szül.
A platformok piaca – ez a harmadik jellemvonás – a hálózati hatás okán a monopolizálódás felé tendál: az egyre több és több adatot egyre kevesebb és nagyobb platform állítja elő, és bír privilégiummal az adatokhoz való hozzáférést illetően.
Végül a negyedik jellemvonásuk: a platformokat úgy tervezik és építik föl, hogy a legkülönbözőbb felhasználók számára is vonzó legyen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a platformok, bár szeretik magukat így prezentálni, „nyitott, szabad terek” lennének, ahová bárki beléphet, és ahol bármiféle interakciót folyhat; ellenkezőleg, egy-egy platform használati szabályzata, melynek kialakítása tulajdonosa(i) kezében van, valamiféle belépést és bennmaradást is szabályozó politikát testesít meg.
Platformháborúk
Hogy a platformok működésének logikájából fakadóan a platformok piaca a monopolizálódás felé tendál, egyáltalán nem jelenti a piaci verseny végét: nem egy nagy hal van, mely megeszi a kishalakat, hanem több nagy, melyek kemény harcot folytatnak egymással a piaci pozíciókért. Ami itt, ebben a küzdelemben döntő, az nem a profitabilitás: nem a költségek és az árak közötti különbségen múlik, hogy melyik platform versenyképes, és melyiknek mekkora a piaci részesedése, hiszen a platformok (pl. Google vagy Facebook) számos szolgáltatása ingyenes; a döntő az, hogy egy-egy platform mennyire képes növelni az adatelőállítás és adatfeldolgozás intenzitását. Vagyis
az egyre több és több, egyre finomabb és finomabb adat a versenyképesség és a piaci hatalom kulcsa.
Ez nem csak arra készteti a platformokat, hogy növeljék felhasználóik számát, hanem arra is, hogy egyre több embert és egyre több emberi tevékenységet kössenek magukhoz, vagyis minél több felhasználó az adott platformon élje életének minél nagyobb részét.
Üzenet
A platformok – így összegezhetjük Srnicek mondandóját – olyan cégek, melyek digitális infrastruktúrát biztosítanak az interakciókhoz, amiért is nemcsak kitüntetett helyei az új olajat jelentő erőforrás, az adat kitermelésének, hanem egyben annak az infrastruktúrának birtokosai, szolgáltatói és szavatolói is, amelyikre a gazdaságunk és társadalmunk egyre inkább épül. Éppen ezért – ez Srnicek könyvének üzenete – akár elfogadjuk legfőbb állítását, mely szerint a 21. századi kapitalizmus platformkapitalizmus, akár nem, meg kell értenünk, hogyan működnek és változtatták meg a gazdaságot (meg a társadalmat) a platformok. Máskülönben nem fogjuk tudni, mi vár ránk, vagy mit tehetünk ellenük.
[Képek forrása: pixabay.com]
Ajánlott olvasmányok:
Dijck, José van – Poell, Thomas – Waal, Martijn de: The Platform Society. Public Values in a Connective World. (Könyvárunkból kölcsönözhető.)
Zuboff, Shoshana: The Age of Surveillance Capitalism. The Fight for a Human Future at the New Frontier of Power. (Lásd hozzá ajánlónkat!) (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)
Kiss Károly: Platformkapitalizmus.
Horváth Bence: Államosítsuk a Facebookot és a Google-t!
