Nem érthetjük meg a társadalmi egyenlőtlenségeket, ha az egyének tulajdonságaival magyarázzuk, de akkor sem, ha társadalmi hátterükkel, körülményeikkel vagy környezetükkel. Mert emberek közötti relációkban és relációk által jönnek létre és képződnek: nem az emberekben vagy az embereken kívül, hanem „az emberek között”-ben*.
A Relational Inequalities című, két szociológus, Donald Tomaskovic-Devey és Dustin Avent-Holt által írt könyv arra az egyszerű kérdésre keresi a választ: hogyan jönnek létre az egyenlőtlenségek? Avagy konkrétabban: Miért összpontosulnak kevesek kezében bizonyos erőforrások? Miért keresnek egyesek többet, mint mások? Miért becsülnek meg, ismernek el, vesznek számba valakit, másokat meg nem? Miért lesz valaki értékes vagy értéktelen, jelentős vagy jelentéktelen? Miért tűnnek el régi egyenlőtlenségek, és miért jönnek létre újak?
A társadalomtudósok régóta foglalkoznak ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel, régóta izgatja őket az egyenlőtlenségek okainak és eredetének kérdése. Sokféle válasz is született már rá, de ezek döntő többsége Donald Tomaskovic-Devey és Dustin Avent-Holt szerint alapvetően téves. Éspedig két okból:
(1) Az egyenlőtlenségek eredetéről szóló munkák legtöbbje figyelmen kívül hagyja azokat a konkrét és aktuális társadalmi tereket, ahol a jövedelem, a megbecsülés és más jutalmak termelődnek és elosztásra kerülnek (cégek, vállalatok és más szervezetek). De ha el is helyezik az egyenlőtlenségeket a társadalmi térben, akkor ez a tér igen gyakran és leegyszerűsítő módon a nemzetállam vagy a nemzeti piac lesz, figyelmen kívül hagyva ezzel az egyenlőtlenségek termelődésének és újratermelődésének nemzet/nemzetállam alatti vagy feletti helyszíneit, a szervezeteket, valamint a szervezeteken belüli és szervezetek közötti viszonyokat, kapcsolatokat és folyamatokat.
(2) A legtöbb nagy hatású, egyenlőtlenségekkel foglalkozó szociológiai és közgazdaságtani munka individuális szemléletű: az egyént helyezi középpontba, annak veleszületett vagy körülményeiből fakadó tulajdonságaival (nem, származás, képzettség stb.) magyarázza az egyenlőtlenségeket, mellőzve azokat a konkrét és aktuális szociális relációkat, amelyekben és amelyek által az egyenlőtlenségek termelődnek, az erőforrások és jutalmak elosztásra kerülnek.
A relacionális egyenlőtlenségek elméletének kidolgozásával Tomaskovic-Devey és Avent-Holt alternatíváját szeretné adni a szerintük naivan individuális szemléletű és nemzeti/nemzetállami látószögű megközelítéseknek. Ezen új elmélet alapállása, miként elnevezése is mutatja, ez:
ha meg akarjuk érteni a társadalmi egyenlőtlenségek eredetét és okait, relacionálisan kell gondolkodnunk,
konkrétan az emberek és pozíciók szervezeteken belüli és közötti relációkra kell fókuszálnunk. Ezek ugyanis azok a konkrét helyek vagy helyszínek, ahol az egyenlőtlenségek termelődnek és újratermelődnek, az erőforrások, a jutalmak és a megbecsülés elosztásra kerül.
Szervezet alatt Tomaskovic-Devey és Avent-Holt a relációk olyan többé-kevésbé zárt és hierarchikus hálózatát érti, amelyekben az egyéni cselekvések koordinálva vannak azért, hogy az egyének valamilyen cél elérése érdekében egymással vagy együtt cselekedve elvégezzenek feladatokat, megoldjanak problémákat. A szervezetek nem egyenlők a munkahelyekkel, de szerzőink könyvükben felcserélhető fogalomként használják. Ezért amit a relacionális egyenlőtlenség elméleteként kidolgoznak, az a munkahelyekre érvényes (profitorientált szervezet, magánvállalatok, magáncégek, állami-kormányzati hivatalok, nonprofit szervezetek). Viszont úgy vélik, hipotézisük az, hogy modelljük kiterjeszthető más formális és informális szervezetekre is, azaz a relacionális egyenlőtlenségek elmélete az egyenlőtlenségek általános elméleteként is megállja helyét, amiért is állításuk az, hogy
a szervezetek azok a konkrét helyek, ahol az egyenlőtlenségek termelődnek és újratermelődnek.
A relacionális egyenlőtlenségek elméletének egyik kulcsfogalma tehát a szervezet. A másik a kategorizálás. Tomaskovic-Devey és Avent-Holt abból indul ki, hogy az emberek kategóriákba rendezik a komplex világot, hogy tájékozódni tudjanak benne. A világ kategorizálása egyúttal emberek kategorizálása, emberek közötti megkülönböztetések és emberek osztályozása is. A kategóriák mindegyike emberek közötti interakciókban jön létre, vagyis nem egyéni, hanem szociális produktum. Az interakciók tipikus helyszínei ma a szervezetek, következésképp a szervezetek a kategóriák, azon belül az embereket megkülönböztető és osztályozó kategóriák létrejövésének tipikus helyszínei. Tomaskovic-Devey és Avent-Holt állítása az, hogy a hierarchikus szociális rendet (pozíciók hierarchikus és strukturált relációit) létrehozó, az embereket kategorizáló-osztályozó megkülönböztetések egyenlőtlenségekké alakulnak át,
vagyis a kategóriák-osztályok társadalmi termelése és újratermelése egyben egyenlőtlenségek termelése és újratermelése.
Hogyan történik ez? Tomaskovic-Devey és Avent-Holt három olyan, szerintük alapvető mechanizmust nevez meg, amely a kategoriális megkülönböztetéseket egyenlőtlenségekké alakítja át. Ezek a következők: (1) Kizsákmányolás: X arra használja Y feletti hatalmát, hogy kisajátítson bizonyos erőforrásokat úgy, hogy X gyarapszik Y rovására. (2) Szociális lezárás/kizárás [social closure]: X kizárja Y-t bizonyos erőforrásokhoz való hozzáférésből. (3) Igénytámasztás/igényformálás [claims-making]: annak diszkurzív artikulálása, hogy X miért érdemel többet, miért érdemes arra, hogy nagyobb mértékben részesüljön az erőforrásokból és jutalmakból, mint Y.
Könyvükben Tomaskovic-Devey és Avent-Holt mindegyik mechanizmusnak külön fejezetet szentel, és példákon keresztül (konkrét szervezeti kontextusokban) mutatja be és világítja meg ezeket az egyenlőtlenségek létrejötte szempontjából alapvető mechanizmusokat, azok működését. A részeletekbe nem megyünk bele, csak egy állítást emelünk ki mindegyik fejezetből: (1) Egyenlőtlenség jön létre, ha egy csoport szervezeti erőforrásokat tulajdonít el egy másik, kategoriálisan megkülönböztetett csoporttól. (2) Egyenlőtlenség jön létre, ha egy csoport arra használja a megkülönböztető kategorizálást, hogy monopolizálja a szervezeti erőforrásokat (3) Új egyenlőtlenségek születnek és régiek tűnnek el, ha egy csoport eléri, hogy a szervezeti erőforrásokra vonatkozó igényét elismerjék, elfogadják, vagyis ha képes fölülírni az ilyen, renddé szilárdult igényeket.
Ez a három kiemelt állítás mutatja: mindhárom mechanizmus elválaszthatatlan a hatalomtól. A szervezetek hatalmi harcok helyszínei, az erőforrások, a megbecsülés és a jutalmak e harc tétjei, a kizsákmányolás és a szociális kizárás pedig a gyümölcsei. A hatalom azonban nem olyan képesség (potencia), amely az egyéni sajátosságokból vagy tulajdonságokból fakad: hogy melyik csoport, melyik kategoriális megkülönböztetés és melyik igény lesz nyerő, az azoktól a kulturális, történeti és intézményi kontextusoktól függ, amelyekbe a cselekvők a szervezetekben és azon kívül be vannak ágyazva, s amelyek ugyancsak emberek közötti relációkban és relációk által jönnek létre és képződnek.
Gondolkodj relacionálisan, ha az egyenlőtlenségek eredete és okai a kérdés, s fókuszálj azokra a helyekre, ahol az egyenlőtlenségek termelődnek és újratermelődnek!
Ez a Relational Inequalities első legfőbb üzenete. A második ez:
A társadalmi jelenségeket, például az egyenlőtlenségeket társadalmivá a relációk teszik, az, hogy az emberek közötti relációkban és relációk által jönnek létre és képződnek.
Ezért, ez a harmadik üzenete,
ha a társadalmi jelenségekről, például az egyenlőtlenségekről gondolkodsz, gondolkodj relacionálisan!
*A kifejezés Hannah Arendtől származik (Arendt, 23, 21).
[Képek forrása: pixabay.com]
Ajánlott olvasmányok:
Milanovic, Branko: Global Inequality. A New Approach for the Age of Globalization. (Online könyvtárunkból letölthető.)
Tilly, Charles: Durable Inequality. (Online könyvtárunkból letölthető.)
Platt,Lucinda: Understanding Inequalities. Stratification and Difference. (Helyben olvasható könyvtárunkban.)
