Társadalmi viszonyok és klasszikus zene kapcsolata – ez a tárgya Anna Bull Class, Control, and Classical Music című könyvének: azt vizsgálja, hogy a klasszikus zenei gyakorlatokban és gyakorlatok által mi történik a társadalmi osztályviszonyokkal.
Vannak olyan zeneszociológiai munkák, amelyek kivonják a zenét a szociológiai értelmezés illetőségi köréből, mondván: ami zenei, az a társadalmi viszonyokhoz képest transzcendens, abban a társadalmi viszonyok nem játszanak szerepet, nem vezethető vissza rájuk, nem magyarázható általuk. És vannak olyanok zeneszociológiai munkák, amelyek a zene és a társadalmi viszonyok között valamiféle kapcsolatot tételeznek, mondván: a társadalmi viszonyok megjelennek, jelen vannak, benne vannak, immanensek a zenében. Bull könyve e kétféle megközelítésmód között helyezhető el. Ő ugyanis egyrészt, mint mondja, a társadalmi viszonyokat nem a klasszikus zene környezeteként vizsgálja, hanem rákérdez arra, hogy ezek a viszonyok hogyan és mennyire válnak zeneivé. Másrészt viszont Bull kottákat nem elemez, maga a zene ebben az értelemben nála is egyszerűen zárójelbe kerül, marad társadalmi viszonyokon inneni vagy túli. Kutatásának középpontjában a klasszikus zenéhez való azon viszonyulások állnak, amelyek a zenei gyakorlatokban és gyakorlatok által re/produkálódnak. Ezekről a viszonyulásokról állítja, hogy társadalmiak, egyszersmind azt, hogy zeneivé válnak. Bull tehát a klasszikus zenei gyakorlatokra koncentrál, éspedig a zenészekére:
a társadalmi viszonyok és a klasszikus zene kapcsolatának vizsgálatát a zenélési és zenetanulási gyakorlatok elemzésén keresztül végzi el.
Társadalmi viszonyokon Bull osztályviszonyokat ért, osztályon pedig olyan társadalmon belüli csoportot, melynek a termelés rendjében elfoglalt pozíciója közös. Ám úgy véli, az előbbiek nem redukálhatók az utóbbiakra, az osztály nem redukálható a termelésben elfoglalt helyre. Az osztályok ugyanis közös értékek rendszerét és közös társadalmi identitást is kialakíthatnak, és ezek is szerepet játszhatnak az osztályhelyzet és az osztályviszonyok reprodukciójában.
Bull a társadalmi osztályt relációként fogja föl, ami lehetővé teszi számára, hogy középpontba állítsa az osztályok létrejötte és fönnmaradása szempontjából meghatározó szerepet játszó határmunkálatokat, az egyes osztályokat egymástól megkülönböztető és elválasztó tudatos és nem tudatos műveleteket. Ezen műveletek központi helyszíne a kulturális, azon belül zenei gyakorlatok, amelyekben a kulturális tőke termelése, elsajátítása, felhalmozása zajlik. Bull kutatása során arra keresett választ, hogy a klasszikus zenei gyakorlatokban való részvétel az egyének osztályhelyzetét miképpen s mennyire fejezi ki, és miképpen s mennyire járul hozzá ahhoz, hogy megőrizzék vagy megváltoztassák osztályhelyzetüket.
Válasza, empirikus vizsgálatának eredménye röviden így foglalható össze:
a klasszikus zenei gyakorlatok és a fehér középosztály között illeszkedések mutathatók ki.
Az illeszkedés fogalmát Bull Stuart Halltól kölcsönzi, szakítván így azzal a felfogással, mely szerint a kulturális gyakorlatok (meg az azokban termelődő/újratermelődő eszmék) osztályhelyzethez kötöttek, arra visszavezethetők, azt visszatükrözők. Az illeszkedés ugyanis Hall szótárában olyan viszonyt vagy kapcsolatot jelöl a kulturális gyakorlatok és az osztályhelyzet között, amelynek partikuláris és kontingens feltételei vannak: nem szükségszerű következmény, hanem létrehozó, fenntartó, megújító esetleges mechanizmusok függvénye.
Ami a klasszikus zene és a fehér középosztály közötti kapcsolatot illeti, Bull illeszkedést mutat ki a klasszikus zene normatív gyakorlatát jellemző szervezeti struktúrában (pl. a karmester és zenekar, zenetanár és zenetanuló közötti viszony), a testhasználatban, a testi és nem testi diszpozíciókban (pl. a zene által felkorbácsolt érzelmek kontrollálása), a zenészi identitásban, a zene tapasztalatában és annak kifejezésében, valamint a klasszikus zene esztétikájában (pl. a zeneszerző intenciójához és a kottához való hűség).
Bull egyik legfőbb, kutatásán túlmutató állítása ez: a társadalmi osztályviszonyok reprodukciójában meghatározó szerepet játszanak azok a klasszikus zenei gyakorlatok, amelyek a klasszikus zenéhez és zenejátszáshoz való testi-érzéki és értékelő-kognitív viszonyulást, valamint a zenészi identitást alakítják ki és formálják. A másik: a klasszikus zenei gyakorlatok újratermelik a középosztály kultúráját, és ily módon részt vesznek a középosztály reprodukciójában. A harmadik: a klasszikus zenei intézmények, amelyek 19. századi létrejötte párhuzamosan zajlik a középosztály felemelkedésével, és amelyek mintáikkal, normáikkal és értékeikkel társadalmi örökségként élnek tovább, ugyancsak meghatározó szerepet játszanak a középosztály kultúrájának és vele a középosztálynak a reprodukciójában.
Bull tehát végül is azt állítja:
a klasszikus zene intézményeivel és gyakorlataival a társadalmi osztályviszonyok reprodukciójának egyik központi helye.
[Képek forrás: pixabay.com]
Ajánlott olvasmányok:
Váradi Judit: A zenehallgatás társadalmi dimenziói.
Chanan, Michael : Musica Practica. The Social Practice of Western Music from Gregorian Chant to Postmodernism. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)
Hesmondhalgh, David: Why Music Matters. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)
