Gyere velem, kövess engem! – szólít, hív minket Amanda Montell Cultish: The Language of Fanaticism című könyve, melyek tárgya a kultuszok, avagy a fanatizmus hatóerős nyelve, az a nyelv, amelyik áthatja mindennapjainkat, legyünk akár szektások, akár nem. Úgyhogy tolle, lege, vedd és olvasd, menj vele, kövesd!
Montell könyve nem kifejezetten tudományos munka, száraznak egy csöppet sem száraz, vizsgálja, elemzi, de egyben imitálja is azt, amiről ír: a szó hatalmát. Közérthető és erőteljes nyelven szól a nyelv erejéről. Talán nem mond olyat, amit ne tud(hat)nánk, de olyasmiről beszél, amit meglátni nehéz. Kivált, ha benne vagyunk, ha az „úr” iránti szeretet annyira betölti lelkünket, hogy képtelenek vagyunk a távolságtartásra, ha az „úr” szavai annyira magával ragadnak, megszállnak minket, hogy belőlük kiindulva látunk. Mint például Kim Ki-Soon vezette kommunájának, a Babakertnek egyik volt női tagja, ki meséli, hogy ötéves kisfiát büntetésből két napig disznóólba zárva éheztették, majd agyonverték, holttestét pedig vele vitették elhamvasztani; a gyereket megszállta a Sátán, mondta neki Ki-Soon, és csak az ő feláldozásával maradhat a nő a Babakert lakója – és maradt.
Külső szemlélőként megrökönyödve és elborzadva hallgatjuk az ilyen történeteket, de gyorsan ott is a kész, könnyű és megnyugtató magyarázat: „megszállottak”, „agymosottak”, „elvakultak”, „hiszékenyek”. Ám az ilyen közhelyeinkkel, azon túl, hogy áltudományos magyarázatok, rövidre zárjuk a kérdést: miért hajlandók szülők saját gyermekeikkel megitatni a halálos méreggel teli poharat, hogy aztán a magukét is fenékig ürítsék? Miért vagyunk hajlandók az „úr” szavára ölni vagy öngyilkosságot elkövetni, olyat tenni, amit azelőtt vagy az után, hogy találkoztunk volna az „úrral”, nem tennénk? Miért vagyunk képtelenek meglátni, amit máskülönben meglátunk, és annak látni, aminek különben látjuk?
Miért nem látjuk az „urat” a saját szemünkkel, miért az „úr” szemével látunk? Miért nem vagyunk képesek álarcnak, nem pedig arcnak látni az álarcot, csak az előtt vagy az után, hogy már nem vagyunk képesek?
Nem egyen-ketten, nem tízen-húszan, hanem több százan, több ezren. Hogyan lehetséges ez? Honnan a hatalom, a hatóerő, mely fogva tart, megbabonáz?
A nyelvből – hangzik Montell tömör és egyszerű válasza. Mindenekelőtt abból, hogy a nyelvvel egy másik, egy alternatív világot/valóságot épít föl a vezető. Egy lehetséges világot.
Bármennyire elvarázsoltnak, elborultnak és fantasztikusnak tűnik is kívülről, ez az alternatív világ a lehetséges világok egyike.
Hogy nem koherens? A miénk sem az. Vagy túlságosan is koherens? A mi világaink némelyike is az. Hogy akik benne élnek, nem tudjuk elképzelni, hogy másmilyen legyen, ne úgy legyen, ahogyan van? Velünk, a mi világunkban sincs gyakran másként. Hogy egyesek öngyilkosok lesznek, mert kiderül, nem a messiás, kit annak hittek? Olykor mi is, ha összedől világunk.
Egy lehetséges világ fölépítése azonban nem elegendő. Kell még az is, hogy aki belép, az bele is élje magát ebbe a világba.
A nyelv nemcsak egy világot épít föl, de be is lakatja velünk azt.
Nem könnyen, kétségek, kételyek, fájdalmak, megrázkódtatások, tiltakozások közepette. Hiszen ki kell tépni, szakítani magunkat abból a világból és magunkból azt a világot, amelyikben eddig éltünk. Másképp hogyan is lehetne megváltoztatni, kivált gyökeresen, az életünket s magunkat? Hogyan is élhetnénk más életet, lehetnénk mások, gyökeresen? Nem megmondatott, hogy „Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával […]. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” (Mt, 10, 34–39)? A nyelv nemcsak a szakításhoz kell, hanem a követéshez, a gyökeresen új világban való benne-léthez [In-der-Welt-Sein] is.
Hogy tehát miként tesz szert egy kultusz és vezetője olyan szintű befolyásra, hogy akár életünket is hajlandóak legyünk elveszíteni vagy mások életét elveszejteni érte, az nem varázs- vagy tudatmódosító szerek műve, hanem a nyelvé. Olyan nyelvé, olyan nyelvi műveleteké, mint a létező, használt szavak, kifejezések átalakítása eufémizmussá, vagy új eufémizmusok kitalálása, titkos kódok, frázisok használata, (folytonos) ismétlés, kántálás, mantrázás, nyelveken szólás (glosszolália, azaz az önkívületi állapotban elhebegett, összefüggéstelen és érthetetlen szavakból álló megnyilatkozás), kényszercsönd. Tudják ezt a spirituális guruk, a piramisjátékosok, a politikusok, a startupok vezérigazgatói, a multi level vagy network marketing arcai, a közösségi média gurui, influenszerei és a személyi edzők – a kultusznyelv nagy- és kismesterei.
A kultusznyelv – ez Montell könyvének csattanója – olyan, ami nap mint nap fülünkbe duruzsol, megszólít, hív minket, hat ránk, akár szektások vagyunk, akár nem.
A hétköznapi beszédfolyam – a munkahelyeken, a Facebookon, az Instagramon, a spinning termekben és másutt – a bizonyék rá, hogy valamilyen fokig vagy mértékig
mi mindannyian kultusztagok vagyunk, valamilyen mértékben vagy fokig kultuszűzők, legyünk szektások vagy sem.
A kultusznyelv adja tehát a vezetők karizmáját. Ebből fakad hatalmuk, hogy kreáljanak egy univerzumot (szabályok, értékek, igazságok rendszerét), és hogy követőiket arra késztessék, hogy belépjenek, magukévá tegyék, elfogadják azt, lakói legyenek ennek a világnak.
Nyelv nélkül nem lenne karizma, nem lenne kultusz, nem lenne világ és benne-lét.
A mögöttes motívumok lehetnek jók és rosszak (szexuális kizsákmányolás vagy humanitárius misszió), de a cél ugyanaz: hogy a közösség tagjait egy oldalon állóvá tegyük, elérjük, hogy úgy érezzék, valami nagy dolog részesei, amiért hajlandók mindent megtenni. És az eszköz is ugyanaz: a kultusznyelv.
Montell könyvének tárgya ez a nyelv a maga sokféleségében és egységében. Különböző fajta kultuszokat, kultuszok nyelvét vizsgálja: öngyilkos kultuszok (Peoples Temple, Heaven’s Gate), új vallások (Szcientológia, Children of God), multi level marketinges cégek, fitnesz stúdiók, klubok, közösségi médiák, és megmutatja, hogy karizmatikus vezetőik, guruik, influenszereik ugyanazt a nyelvet beszélik, ugyanazokat a nyelvi technikákat és eszközöket használják. Éppen ezért ha az extrém és sokkoló történeteket hallván azt kérdezzük, megtörténhetne-e ez velünk, akkor tévúton járunk, mert valamilyen szinten, valamilyen mértékben már megtörtént velünk. Ehhez nem kell magára hagyatottnak, kiszolgáltatottnak, szeretetéhesnek, hiszékenynek vagy bántalmazottnak lennünk.
Jung Myung-seok szektája, a Jézus Hajnalcsillag a kilencvenes években hihetetlen népszerűségre tett szert a dél-koreai fiatalok körében. Elsősorban azzal fogta meg őket, hogy vallása alapkövét a kötetlen szórakozás, nagyszabású programok, bulik és a közösségi élmény adta. Őrült menőnek látszottak, vallja az egyik volt fiatal lánytag, a Jézus Hajnalcsillag a menőség netovábbjának, Myung-seok pedig igazi rocksztárhoz hasonlónak. Hogy e mögött valójában egy szexuális ragadozó lapult, egy szexuális abúzusra szakosodott szekta rejlett, az hamar kiderülhetett a „kiválasztott” fiatal nők számára, kik egytől egyig azt vallották, hogy bár traumaként élték meg az isten szeretetének befogadásaként aposztrofált aktusokat, mégis szent meggyőződésük volt, hogy Istennel találkoznak ilyenkor.
Hogyan lehetséges ez? A nyelv – a kultusznyelv – által és révén.
Mert ahol nyelv van, ott van vagy lesz világ, és ahol nyelv van, ott vannak vagy lesznek lakói is.
Szóval itt van a kultusz, vagyunk lakói, neve?
[Képek forrása: pixabay.com]
Ajánlott olvasmányok:
Lewis, James R. – Cusack, Carole M. (szerk.): Sacred Suicide. (Könyvárunkból kölcsönözhető.)
Saliba, John A.: Perspectives on New Religious Movements. (Online könyvtárunkból letölthető.)
Zablocki, Benjamin – Robbins, Thomas (szerk.): Misunderstanding Cults: Searching for Objectivity in a Controversial Field. (Online könyvtárunkból letölthető.)
Avolio, Bruce J. – Yammarino, Francis J (szerk.): Transformational and Charismatic Leadership: The Road Ahead. (Online könyvtárunkból letölthető.)
