Pierre Bourdieu addig marad a szociológia „klasszikusa”, amíg tud mondani nekünk valamit. Ha kiderítjük, mit, azzal válaszolunk a kérdésre, hogy mire jó nekünk ő ma. Ez egy sajátos megközelítésmódot föltételez: azt keressük, hogy szövegei szolgálnak-e valamilyen szempontból hasznos mondanivalóval a jelen számára. Próbának vetjük alá Bourdieu-t, a „klasszikust”, hogy tényleg klasszikus-e, tényleg tud-e nekünk mondani valamit itt és most. Ezt csinálja Deborah Reed-Danahay Bourdieu and Social Space: Mobilities, Trajectories, Emplacements című könyvében.
A szempont ez esetben a mobilitás/immobilitás. Reed-Danahay ezekkel a kérdésekekel fordul a bourdieu-i szövegekhez: Hogyan viszonyul egymáshoz a társadalmi és a földrajzi mobilitás, a társadalmi és a fizikai tér? Hogyan határozza meg a habitus a mobilitást/immobilitást, és hogyan érinti a mobilitás/immobilitás a habitust?
Hogy Reed-Danahay épp ezekkel a kérdésekkel fordul a bourdieui-i szövegekhez, annak oka az, hogy úgy látja, a társadalmi tér fogalma központi szerepet játszik a gyakorlat bourdieu-i elméletében, és jelentős hozadékkal tud szolgálni a mai mobilitáskutatások számára. A legjelentősebb hozadéka az, hogy
Bourdieu egy olyan elméletet dolgoz ki, amely összekapcsolja a társadalmi gyakorlatokat a társadalmi és a fizikai térrel.
Reed-Danahay azt szeretné megmutatni, hogy a tér integráns része a társadalmi gyakorlat bourdieu-i elméletének, és nem lehet elválasztani a habitus elméletététől: a habitus teremt kapcsolatot a kétféle tér, a társadalmi és fizikai tér között. Könyve áttekintés ad a társadalmi tér bourdieu-i koncepciójáról, egyszersmind feltárja ennek hozadékát a társadalmi és földrajzi mobilitás/immobilitás szociológiája számára.
Társadalmi tér és habitus – A társadalmi tér fogalmát Bourdieu azért vezeti be, hogy szakítson a társadalmi világ szubsztanciális fölfogásával, imígyen: a valóság, amelyet a társadalmi tér jelöl, relacionális, alkotóelemeinek kölcsönös egymásra vonatkozása határozza meg, a különbségekben és különbségek által létezik és marad fenn. A társadalmi tér, szól ezek után a bourdieu-i meghatározás, pozíciók és diszpozíciók összessége; a pozíciókat és diszpozíciókat azok egymásra vonatkozása, egymáshoz való távolsága/közelsége, valamint hierarchikus viszonya határoz meg.
Az ágensek társadalmi térben elfoglalt pozíciójához, melyet a birtokolt tőke összmennyisége és a tőke szerkezete, a tőke megoszlása és összetétele határoz meg, habitusok rendelhetők. A társadalmi térben elfoglalt pozíciók – az életfeltételek, körülmények és kényszerek azonossága okán – ugyanis hasonló diszpozíciókat vésnek be, hasonló habitusokat eredményeznek. A társadalmi tér és a habitusok tere ennélfogva egybevágó. Ezért állíthatja Reed-Danahay Bourdieu nyomán, hogy a habitus társadalmi pozíciót fejez ki, avagy hogy a habitus társadalmi pozíciót jelöl a társadalmi térben. E két fogalmat középpontba helyezve Reed-Danahay amellett érvel, hogy a társadalmi tér és a habitus, nem pedig a mező vagy a tőkefajták bourdieu-i koncepciója szolgál hasznos mondanivalóval a kortárs mobilitáskutatások számára.
Habitus és tér – A habitus összekapcsolja egymással a társadalmi és a fizikai teret. A habitus Bourdieu szerint egyrészt beleírja magát a fizikai térbe, amiért is a fizikai tér testet öltött társadalmi tér. Ahogyan a társadalmi tér, úgy a habitusok tere is relacionális. A habitusok térbe íródása így egyben a relációk térbe íródása: a habitusok távolsága és közelsége térbeli távolsággá és közelséggé térbeliesül, a fizikai tér a maga szerkezetével a habitus és vele a társadalmi tér szerkezetének lenyomata. A társadalmi és fizikai tér között így a habitus teremt kapcsolatot: a habitusok tere a saját képére, sajátjává formálja a fizikai teret, biztosítván a társadalmi tér és fizikai tér illeszkedést (összhangját, avagy kölcsönös megfelelését).
A habitus másrészt Bourdieu szerint olyan szilárd és tartós diszpozíciók összessége, amelyeket az ágensek valahol, valamilyen fizikai térben élve és valamilyen társadalmi térben létezve sajátítanak el, ott vésődnek beléjük, testükbe. Habitussal bírni így voltaképp egyet jelent azzal, hogy valahol lakni, lakozni, otthon lenni, „helyérzékkel” bírni, otthonosan mozogni, félszavakból és félmozdulatokból is megérteni egymást, ismerni és tudni a helyünket, érzelmileg kötődni hozzá.
A habitus tehát egyszerre jelöl pozíciót a társadalmi és fizikai térben, az ágensek pedig habitusuk révén egyszerre foglalnak el helyet és lakoznak, vannak otthon a társadalmi és a fizikai térben.
De – kezd el Reed-Danahay kérdezni – mi történik, ha az ágensek egyik helyről a másikra mennek (társadalmi/földrajzi mobilitás)? Mi történik a habitusukkal, ha kiszakadnak arról a helyről a társadalmi/fizikai térben, ahová a habitusuk köti őket, ahol lakoznak? És mi történik, ha a mozgás életformává válik, illetve ha a mozgás az életforma? Miféle térbe íródik bele, térbe íródik-e egyáltalán a mozgás által formálódó habitus? Gyökeret verünk-e, lehet-e gyökeret vernünk a mozgásban? Ha igen, hogyan? Otthon vagyunk, lakozunk valahol, ha mozgás az életformánk? Van olyan, hogy mozgáshabitus? Vagy ez esetben elválik a habitus és a habitat?
Mit kezd Bourdieu azzal, ha két tér és otthon, lakhely: a társadalmi és fizikai tér, illetve az azokban elfoglalt-belakott hely közötti összhang-illeszkedés megbomlik? Mi történik a habitusokkal, ha a társadalmi tér és/vagy a fizikai tér megváltozik, vagy ha az ágensek helyüket önként vagy kényszer hatására elhagyják, ha elvándorolnak vagy kitelepítik őket? Meghasadnak? Megújulnak? Átalakulnak?
A társadalmi tér mint pozíciók és diszpozíciók rendszere földrajzi határokkal bíró rendszer? A társadalmi terek és földrajzi terek (azok határai) egybeesnek? Ha igen, akkor ez azt jelenti, hogy ha az emberek földrajzi határokon átkelnek, az egyik társadalmi térből egy másik társadalmi térbe lépnek át? A elvándorló vagy kivándorló ágenseknek miféle társadalmi térbeli pozíciójuk lesz az új helyen? És miféle habitusuk?
A társadalmi tér és a nemzetállami territórium egybeesik? Ha igen akkor ki és mi játszott és játszik szerepet a nemzet mint társadalmi tér és territórium létrejöttében és fönnmaradásában? Elválhat-e ez a kettő egymástól? Lehet-e valaki a nemzet mint társadalmi tér lakója úgy, hogy nem lakója a nemzet(állam) territóriumának? Beszélhetünk-e szupranacionális vagy transznacionális társadalmi térről? Miféle pozíciók és diszpozíciók rendszere az ilyen társadalmi tér? Van-e európai társadalmi tér?
Ezek azok a kérdések, amelyeket Reed-Danahay a bourdieu-i szövegeknek föltesz, hogy tesztelje Bourdieu „klasszikus” voltát: hogy választ tudjon adni arra a kérdésre, hogy tud-e nekünk mondani valamit Bourdieu, valami hasznosat, használhatót a mobilitásról/immobilitásról, jó-e valamire, s mire jó az ő szociológiája a mobilitáskutatásban.
[Képek forrása: pixabay.com]
Németh Krisztina: Társadalmi tér, fizikai tér és habitus. Elméleti csomópontok és kutatási irányok. Szociológiai Szemle. 2023/2: 56–80. (Online olvasható, letölthető.)
Ajánlott olvasmányok:
Berger Viktor: A térbeliség kérdése Pierre Bourdieu elméletébe. Uő.: Térré szőtt társadalmiság. A tér kategóriája a szociológiaelméletekben. (Könyvárunkból kölcsönözhető.)
Hadas Miklós: Outlines of a Theory of Plural Habitus. Bourdieu Revisited. (Könyvárunkból kölcsönözhető.) (Lásd hozzá ajánlónkat!)
Urry, John – Sheller, Mimi: The New Mobilities Paradigm. Environment and Planning A, 2006/2: 207–226. (Online könyvtárunkból letölthető.)
Adey, Peter – Bissell, David: Mobilities, Meetings, and Futures. An Interview with John Urry. Environment and Planning D, 2010/1: 1–16. (Online könyvtárunkból letölthető.)
