A TÉR Műhely idei utolsó beszélgetésére került sor 2023. december 14-én, melynek címe Vidéki terek, női perspektívák volt. A beszélgetés során betekintést nyerhettünk a meghívott vendégek empirikus kutatásaiba. Csurgó Bernadett (szociológus) a vidéken élő vállalkozó nők helyzetét vizsgálta. Gábriel Dóra (szociológus) az idősgondozással kapcsolatos női terhekre fókuszált. Farkas Judit (néprajzkutató) a speciális vidéki közösségek női aspektusaira helyezte a hangsúlyt. Három eltérő kutatási téma, amik izgalmasan egymásra találtak a beszélgetés alatt Bródy Luca Sára (szociológus) moderálásával.
A magyar vidék képét kettősség jellemzi: idill és leszakadás. A különböző társadalmi csoportok másképpen értelmezik a vidék fogalmát. Fennáll egy alapvető ellentét város és vidék között, ami szintén befolyásolja a vélekedéseket. A központi kérdés az, hogy hogyan. Hogyan értelmezik a társadalmi csoportok a vidéki teret?
A vidék értelmezése női perspektívából leginkább a kulturális öröklődésben jelenik meg. Csurgó Bernadett kutatásában azt tapasztalta, hogy a vidéki vállalkozó nők újraértelmezik szerepüket. Céljuk az, hogy egyensúlyt teremtsenek a hagyományos női szerep és az önmegvalósítás között. A nők nemi szerep felfogása átalakul, ami hatással van döntéseikre, és részben ez vezetett a vállalkozói lét kialakításához. Ugyanakkor, választott tevékenységeikben megjelenik a hagyományhoz való kötődés, mivel leginkább kézműves vállalkozást indítanak. Ezek a középosztálybeli nők kiváltságnak élik meg, hogy vidéken vállalkozók tudnak lenni. A közösségi életben is aktív szerepet vállalnak.
Az idősgondozói migrációval kapcsolatban az mondható el, hogy leginkább nők körében alakul ki ez a transznacionális munkavégzés. Ezt a döntést általában egy kényszerhelyzet teremti a háztartásokban. Gábriel Dóra terepkutatást végzett és életútinterjúkat készített kutatásához. Az interjúk során többször is elhangzott az a férfi nézőpont, miszerint most a feleségnek kell elvállalnia a munkát, mert a férj már megtett hasonló lépéseket annak idején. Felmerült az a kérdés is, hogy a tradicionális értékek gyengülnek vagy erősödnek a migráció hatására. Komplexitásából fakadóan erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni, mindkét eshetőség fennáll. Egyes családok összetartását fokozta, másokét gyengítette ez a munka. Az biztos, hogy az egyén mobilitásától függ, hogy mennyire képes kilépni helyzetéből.
A vidéken élő “elszeparált” közösségekre másképp tekintünk, mint a hagyományos vidéki társadalomra. Az ökofalvaknak van egy erősen kritikus attitűdje a modernizációval, a globalizációval szemben. Az ott élők praktikus szempontból tekintenek a vidéki térségre és annak adottságaira. Hogyan alakulnak a szerepek családi és közösségi szinten az ökofalvakban? Farkas Judit kutatása szerint a családi szerepek már nem feltétlen a hagyományos elvárásoknak megfelelően, hanem képesség és tudás szerint rendeződnek. Közösségben is egyre inkább megjelenik a nemek közötti egyenlőség a döntéshozatali folyamatokban. Mindezek mellett az ökofalvakban létrejött hagyományos női csoportok meghatározók. Fontosnak tartják, hogy jól meglegyenek egymással a női tagok, mert csak akkor tudnak hatékonyan együttműködni. Női ágon kulturálisan öröklődik az a hozzáállás és tudás, amire szükség van egy csoport fenntartásához.
Hogyan alakították át a vidéki teret az elmúlt évtized válságai? A kutatók elsősorban a COVID-19 járványt és a 2008-as gazdasági válságot emelték ki. Az online térben is jelenlévő női vállalkozások a kereslet szempontjából egy sikeres időszakot éltek meg a pandémia alatt. Azonban nem minden vállalkozás tudta fenntartani ezt a sikerességet hosszútávon. A kialakult helyzetnek köszönhetően az derült ki, hogy ezek a mikro/egyszemélyes vállalkozások jól tudtak adaptálódni a helyzethez, nagyfokú rugalmasság jellemezte őket. A külföldi munkában résztvevők helyzete nem alakult ilyen fényesen. Válságos időket éltek meg, amin elsősorban a családon belüli összetartás ereje segítette át őket. Azoknál a családoknál, ahol kialakult ez az összetartás, ott a megoldási lehetőségekre fókuszáltak. Ellenkező esetben ez a kényszerhelyzet csak ez önkizsákmányoláshoz vezetett. A migrációnak köszönhetően a nők megerősítést kaptak önmagukkal kapcsolatban, mert rájöttek, hogy mennyi mindent képesek egyedül is megoldani. Ez a mintázat nem csak vidéken, hanem a városokban is megjelenik.
A 2008-as gazdasági válság és a COVID-19 járvány után megnövekedett az érdeklődés az ökofalvak iránt. Sokan ezekre a helyekre akartak kiköltözni, de ez a lelkesedés mára már alábbhagyott. Hogy milyen hatással volt a járvány a vidéki közösségekre, azt Farkas Judit egy konkrét példán keresztül szemléltette. A Krisna-völgyben élők egy erősen hagyományos ideológiával és egy sajátos életformával rendelkeznek. Az önellátó életmódnak köszönhetően a pandémia idején többnyire élhették megszokott életüket. Pozitív volt számukra az, hogy gyermekeik – mivel nem tudtak iskolába járni – segítettek a háztartásban és a gazdaságban. A látogatók hiányából fakadó bevételkiesés okozott nehézséget, de rájuk is a reziliencia volt jellemző, mert minden esetben a megoldásra összpontosítottak. Ez az időszak megerősítette a közösséget és az önfenntartás ideálját egyaránt.
Egy rendkívül érdekes és információgazdag beszélgetést hallhattunk a nők helyzetéről, a női közösségekről a vidéki terekben. A végén a kutatókban felmerült az együttműködés ötlete – izgatottan várjuk megvalósulását.
