Vannak tudományok, melyeknek az örök ifjúság jutott osztályrészül. Ilyenek a társadalomtudományok. Feladatuk lényegéből és a tapasztalati valóság természetéből fakad az újabb és újabb fogalmi konstrukciók szükségessége, de egyben mindegyikük mulandósága is – feltéve, ha komolyan veszik feladatukat: megérteni és magyarázni, nem megerőszakolni vagy leuralni akarják a valóságot. Az efféle társadalomtudomány ma is példaértékű műve Victoria Robinson és Jenny Hockey Masculinities in Transition című, több mint tíz évvel ezelőtt megjelent könyve.
Már csak ezért is (újra) el kell olvasni, kötelező olvasmány mindazoknak, akik szerint a szociológia empirikus tudomány: társadalomkutatás, amelyet, legyen bármi is a tárgya, semmi más nem érdekel jobban, mint az életvalóság a maga összetettségében és sokféleségében. Persze nincs (nem lehetséges) empirikus társadalomkutatás elméleti-fogalmi keret nélkül. Mindenekelőtt azért, mert meg kell mondani (pontosan, világosan és egyértelműen), mit kutatunk, mi a kutatásunk tárgya(i) és kérdése(i). Ezt Robinson & Hockey is megteszi, kifogástalanul. Az utak azonban itt elválnak. Mert vannak olyanok, akik a tapasztalati valóságban mindenáron kimutatni és ezzel igazolni szeretnék azt, ami elméleti-fogalmi keretét-alapját adja a kutatásnak, illetve amit elméletileg igaznak fogadnak el. Meg vannak olyanok, akik
a kutatásuk során a valóság próbájának veti alá ezeket a gondolati alakzatokat, mindenáron szembesítik azokat az életvalósággal.
Ezt teszi Robinson & Hockey is, és ez az, ami mai is példaszerűvé, társadalomkutatók kötelező olvasmányává teszi könyvüket, nem utolsó sorban egyfajta sajátos izgalmat-feszültséget ad neki, még úgy is, hogy nem viszik színre magát a kutatást és annak feldolgozását-értelmezését, hanem előre megmondják, mi lesz a vége. Robinson & Hockey abban a fölfogásban művelik a társadalomtudományt, amelynek okán Max Weber (Weber, 62) joggal mondhatta: ezeknek a tudományoknak az örök ifjúság jut osztályrészül, minthogy fogalmaikkal együtt minduntalan megújulnak.
Robinson & Hockey kutatásának tárgya a férfiak identitása különböző társadalmi kontextusban. A férfiasságot mint identitást nem adottnak, késznek, szilárdnak és tartósnak tételezvén, azt vizsgálják, hogy különböző társadalmi kontextusban mivé lesz (csinálódik) a férfiasság. A társadalmi kontextust, így a kutatásuk központi helyet jelentő munkahely és otthon nemiséggel átitatott világát és határait sem tételezik állandónak, amely a változó férfiasság nem változó keretéül szolgálna.
Kutatásuk egyik kulcsfogalma tehát az identitás, a másik meg a vele kéz a kézben járó nemiség. Egyiket sem készként, állapotként fogják föl, hanem olyanként, amely alakulásban, mozgásban, képződésben van, olyan folyamatként, amely nem ér véget, nem zárul le, nem fejeződik be. Ez elméleti alaptételük, mely nem azt mondja, hogy a férfiak ne azonosítanák, tapasztalnák, észlelnék magukat és mások őket férfiként, hogy ne lennének férfiak, csak először is azt, hogy a férfiasság (mit jelent férfinek/férfiasnak lenni) nem ugyanaz egyszer s mindenkorra. Másodszor azt, hogy különböző kontextusban egy és ugyanazon egyén esetében sem feltétlenül vagy szükségképp egy és ugyanaz a férfiasság (jelenti ugyanazt férfinek/férfiasnak lenni). Harmadszor azt, hogy a férfiasság (mit jelent férfinek/férfiasnak lenni) nem feltétlenül bír világos és egyértelmű kontúrokkal. Negyedszer azt, hogy a férfiassá csinálódik, mégpedig relacionális és interszubjektív módon, azaz különböző, emberekkel és nem emberekkel való viszonyokban és kapcsolatokban, valamint azok által. Végül azt, hogy bár a férfiasság nem az egyéneket elkülönítő, magukba fordító, záró folyamat, de végpontja maguk az egyének: ők azok, akik férfiasság testet öltései, testülései.
Ezzel Robinson & Hockey elméleti alapállásánál vagyunk, mely szerint
a férfiasság (férfilét) testesült (embodied), testté vagy testivé válik.
Ez esetben nem mondhatjuk, mint az „embodied mind” esetében, hogy az „embodied” „megtestesülés”-ként, „testet öltés”-ként, „testesült”-ként való magyarítása rettenetes megoldás. Ha az „embodied mind” teoretikusai egyetértenek, hogy az embodiment nem valamiféle esemény, amely egyszer csak megtörténik az elmével, mintha az elme valamikor testetlen lett volna, aztán testet öltött, testi vagy testté lett, hanem az elme lényegileg „embodied”, mindig is az volt, nem is lehet más, akkor az „embodied” semmi mást nem mond, csak azt, hogy az elme testi, az elme nem különálló entitás a testhez képest, hanem csakis benne, vele és általa manifesztálódik, és akkor az „embodied” „megtestesülés”-ként, „testet öltés”-ként, „testesült”-ként való magyarítása tényleg rettenetes megoldás (Sutyák, 17–18).
A férfiasság a nemiséggel együtt azonban nem létadottság, legalábbis a maga mindenkori konkrét formájában, hanem folyamat és csinálmány, amiért is vele kapcsolatban
nem az a kérdés, hogy miként testi, miként van benne, vele és általa, hanem hogy miként lesz benne, vele és általa.
Ez nem implikálja, hogy a nemiség testtől független, avagy hogy a test nem nélküli, csak azt, hogy a test nem eleve nemi valamiféle meghatározott értelemben. Egy társadalomkutatónak ennyi elég is, nyugodtan távolságot tarthat az ontológiától, nem kell elköteleződnie sem amellett, hogy a test nemi, sem amellett, hogy nem nemi, mert őt a nemiség a maga mindekori konkrét és testet öltött, testté vált, testesült formájában érdekli, beleértve ebbe nemcsak a két- és többneműséget (bi-, tri- és polygender), de a nemtelenséget (agender) is.
Maga a testesülés nem tárgya Robinson & Hockey kutatásának, csak elméleti alapállása: a férfiasság testté, testivé lesz, testesül, s mint identifikáció testben és testen keresztül zajlik, történik. Kutatásuk tárgya a férfiasság különböző társadalmi kontextusokban: az érdekli őket, hogy a társadalmi kontextus (a munkahely és az otthon) miként határozza meg, alakítja, formálja a férfiasságot, milyen formát ad neki, az egyének pedig e két kontextusban és azok között mozogva miként teszik magukévá, sajátítják el és menedzselik a férfiasságot. Vagyis, másként fogalmazva, azt kutatják, hogy mi történik a férfiassággal, hogyan alakul át, változik meg egyik társadalmi kontextusból a másikba átlépve, miként lesznek a férfiak különböző társadalmi kontextusokban férfiak, adott esetben miféle feszültséggel, konfliktussal jár ez, s mit kezdenek vele.
Robinson & Hockey hipotézise az, hogy egy és ugyanazon egyén férfiként nem mindenhol és mindenkor ugyanúgy férfi, hogy tehát a férfiasság egyik kontextusból a másikba lépve más, miközben maga a kontextus (a munkahely és otthon) szintén megváltozott, nem ugyanúgy lehetnek benne az egyének férfiak, ahogy eddig szoktak volt – azaz: nem mindig és mindenhol és ugyanúgy voltak és lehetnek maguk és mások szemében és szeme előtt az egyének férfiak. A férfiasság, szól másképp fogalmazva Robinson & Hockey hipotézise, nem összhangot és egyneműséget biztosító valamiféle totalitásban és totalitás által határozódik meg, hanem különböző, különféleséget, többféleséget eredményező kontextusokban formálódik.
Kutatásának célja: a férfiasságot mint identifikációt, amely különböző társadalmi kontextusokban, interszubjektív és relacionális módon zajlik, empirikusan feltárni. Elméleti alaptételük, mely szerint a férfiasság mint identitás instabil és kontingens, nem akadályozza meg Robinson & Hockey-t abban, hogy kutatási kérdéssé tegyék: vajon tényleg megfelelő (valóságnak megfelelő) fölfogása-e ez az identitásnak? Vajon az identitás természete tényleg mindig ugyanolyan, tényleg mindig és mindenkor instabil és kontingens? Vajon az identitás előzetesen adott, kész, vagy kontextusokban zajló interakciók révén és által születik, képződik, formálódik?
Tehát megvan az empirikus kutatás elméleti alapja és kerete, ahogy az kell, de az elmélet alap és keret kockára van téve az empirikus kutatásban. Ebben az az íz-vérig empirikus kutatói hozzáállás fejeződik ki, amiért is mondhatjuk:
a Masculinities in Transition nem a tankölteményhez hasonlatos, mely kifejt, szemléltet, példáz egy már igaznak tartott és szilárd tételt vagy tételrendszert, hanem inkább a gondolati költeményre hajaz, melynek tárgya a gondolatért való küzdelem, a gondolat megalkotása, estünkben nem másra alapozva és nem mást forrásul használva, mint magát az életvalóságot.
[Képek forrása: pixabay.com]
Ajánlott olvasmányok:
Szél Zsuzsanna: Testiesülés (embodiment) a gender tanulmányokban. Hogyan jelenik meg az embodiment-paradigma a genderrel kapcsolatosan a nemi szerepek megélésével összefüggésben? In Replika 121–122 (2021), 35–47.
Hadas Miklós (szerk.): Férfikutatások. Szöveggyűjtemény. (E-könyv.)
Kimmel, Michael S.: A maszkulinitás jelenkori „válsága” történelmi perspektívából. In Replika 43–44 (2001), 55–74.
Hadas Miklós: A férfikutatások két hagyománya. In Uő: A férfiasság kódjai, 31–71. (Könyvárunkból kölcsönözhető.)
Csordas, Thomas J.: Embodiment mint antropológiai paradigma. In Replika 121–122 (2021), 113–146.
Woodward, Kath: Boxing, Masculinity and Identity. The ‘I’ of the Tiger. (Online könyvtárunkból letölthető.)
