Íme, az autoritás egy egyszerre korszerűtlen és korszerű elemzése. Korszerűtlen, mert teljes, átfogó, kimerítő és végső akar lenni; korszerű, mert mégis képes nekünk továbbgondolnivalót adni. Például ezzel: az autoritás fogalma előfeltételezi az állam fogalmát. Alexandre Kojève The Notion of Authority című, töredékes munkáját ajánljuk.
1940-es évek eleje. Kojève túl van a Szellem fenomenológiájáról szóló, azt paragrafusról paragrafusra elemző előadásain, megtörtént Franciaország német megszállása, az ún. szabad zónában (zone libre) veti papírra a jogról szóló többszáz oldalas, posztumusz megjelent könyve (Esquisse d’une phénoménologie du droit) mellett az autoritás fogalmáról szóló, ugyancsak posztumusz megjelent, töredékes elemzését (La notion de l’autorité).
Kojève nem az autoritás normatív elméletét szeretné kidolgozni: elemzése nem arról szól, hogy milyennek kell lenni az autoritásnak ahhoz, hogy autoritás lehessen, hanem hogy mi az autoritás. Ennek érdekében háromféle – itt nem részletezendő – elemzésnek veti alá az autoritás jelenségét: fenomenológiai, metafizikai és ontológiai. Ezek célja egyrészt az, hogy az autoritást tiszta jelenségként prezentálja, olyanként, amely más jelenségekre nem redukálható, azokra nem vissza-, és azokból nem levezethető, választ adván így arra a kérdésre, mi az, ami az autoritást autoritássá teszi, mi az autoritás esszenciája. Másrészt az, hogy föltárja az autoritás testet öltésének tiszta, egymásra nem redukálható összes lehetséges lényegtípusát; ezek a következők lesznek: „atya”, „mester”, „vezető”, „bíró”.
Ha mindez megvan, akkor abból – az autoritás fenomenológiai, metafizikai és ontológiai elemzéssel megalkotott elméletéből – bizonyos következtetések levonhatók. Például ez a kettő:
- Az állam fogalma előföltételezi az autoritás fogalmát, és azon alapul, amiért is az állam elmélete az autoritás elméletéből vezethető le.
- Az autoritás elméletének meg kell tudnia védenie az autoritást és az államot (az államot mint autoritást) minden olyan moráltól vagy morális kritikától, amely nem politikai; avagy másképp fogalmazva, az autoritás elmélete lehetővé teszi egy sajátosan politikai etika levezetését.
Mindez jól érzékelteti, hogy
az autoritás kojève-i elemzése – szemlélet- és megismerésmódja okán – korszerűtlen: teljes és átfogó, tárgyát kimerítő kíván lenni, olyan elemzés, amely a végső; de egyszersmind korszerű is, mert ott van benne nemcsak egy sajátosan politikai etika, hanem egy autoritáselméleten alapuló államelmélet töredéke is.
Ízelítőnek jöjjön erről egy kis skicc.
- Csak akkor van autoritás, ha van vagy lehetséges mozgás, változás, ha van vagy lehetséges akció; az autoritás lényegileg aktív, nem passzív; szabad és tudatos ágenst föltételez. És csak akkor van autoritás, ha lehetséges reakció az autoritással szemben, ámde ez a lehetőség nem valósul meg, megmarad lehetőségnek.
- Az autoritás mint aktus különbözik minden más aktustól: nem találja magát szembe azok ellenállásával, nem ütközik azok ellenállásába, akikre irányul. Az ellenállás lehetősége megvan, de megvan ezen lehetőségről való szándékos és tudatos lemondás, a vele való szándékos és tudatos nem élés is.
- Az autoritás reláció, mégpedig szociális (minimum két szubjektumot feltételező interszubjektív) reláció: egy ágens másokat követésre, engedelmességre, valaminek végrehajtására vagy végre nem hajtására, valaminek megtételére vagy meg nem tételére bír anélkül, hogy ezek a mások ellenállnának, ellenszegülnének. Megtehetnék, de mégsem teszik, az ellenállás vagy ellenszegülés valóságos, de nem megvalósuló lehetőség. Az autoritás tehát akció reakció nélkül, cselekvés ellencselekvés, egyezkedés (kompromisszum) nélkül.
- Az autoritás és a jog jelenségében van közös: ha jogom van valamit megtenni, akkor azt megtehetem anélkül, hogy ellenállásba ütköznék. De van köztük lényegi különbség is. Az autoritás esetében az ellenállás lehetősége nem léphet túl a puszta lehetőségen (lehetőségként valóságos, de nem válhat valóra), mert akkor az autoritás megszűnik autoritásnak lenni; az ellenállás valóságos lehetőségének megvalósulása megsemmisíti az autoritást. A jog esetében viszont az ellenállás a jog megsemmisülése nélkül is megvalósulhat.
- Az autoritás és jog lényegi különbségéből következik, hogy az autoritás kizárja az erőt/erőszakot, a jog ellenben előfeltételezi és magába foglalja azt. Az autoritás és erő/erőszak kölcsönösen kizárja egymást. Ha valakik valamit nem akarnak megtenni, akkor a rábíráshoz vagy erő/erőszak vagy autoritás szükséges; ha erő/erőszak, akkor az azt mutatja, hogy nincs autoritás, ha autoritás, akkor nem kell és nincs erő/erőszak.
- Elismerés nélkül nincs autoritás, avagy az elismerés nélküli autoritás nem autoritás. Az autoritás, minthogy valóságosan lehetséges vele szemben az ellenállás, de még sincs, mégsem valósul meg az ellenállás, szükségképp legitim. A jog bírhat autoritással, ha elismerik, de jog marad akkor is, ha nem ismerik el; nem bír autoritással, ha nem ismerik el, ha érvényre juttatásához vagy fönntartásához erő/erőszak kell. Az el nem ismert, avagy az illegitim autoritás nem autoritás: az illegitim autoritás önellentmondás.
- Az autoritás nem isteni, hanem emberi. Az isteni autoritás esetében minden ellenállás (reakció) teljeséggel lehetetlen, az emberi autoritás esetében viszont valóságos, de meg nem valósuló lehetőség, Az emberi autoritás ezek szerint nem csupán a reakció hiányát, hanem lehetőségének jelenlétét is föltételezi. Épp ezért nélkülözhetetlen az emberi autoritás esetében az indoklás, az igazolás, a raison d’être.
- A politikai hatalom nem más, mint állami hatalom; állam nélkül nincs politikai hatalom. A politikai hatalom, avagy az állami hatalom autoritáson alapul (erőn/erőszakon is alapulhat, de akkor léte esetleges), amiért is az állam elmélete nem más, mint az autoritás elmélete, az autoritás elméletének alkalmazása a politika (az állam) elméletére. Lehetetlen tehát a politikai hatalomról és az államról számot adni anélkül, hogy tudnánk, mi az autoritás.
Az állam fogalma tehát előfeltételezi az autoritás fogalmát, amiért is az autoritás fogalmának vizsgálata meg kell, hogy előzze az állam fogalmának vizsgálatát, az állam elmélete pedig az autoritás elméletén alapul.
[Képek forrása: pixabay.com]
Ajánlott olvasmányok:
Estlund, David: Democratic Authority. A Philosophical Framework. (Online könyvtárunkban hozzáférhető.)
Borneman, John (szerk.): Death of the Father. An Anthropology of the End in Political Authority. (Online könyvtárunkban hozzáférhető.)
Luxon, Nancy: Crisis of Authority. Politics, Trust, and Truth-Telling in Freud and Foucault. (Online könyvtárunkban hozzáférhető.)
