Március 18. a szociális munka világnapja. Ez alkalomból került megrendezésre a 3SZ – Szociális Szakma Szövetség konferenciája 2025. március 17-én az angyalföldi József Attila Művelődési Központban. A 3SZ tagszervezetei is jelen voltak az egész napos eseménysorozaton, melyen szakmabeli kollégák és a szociális ügyek iránt érdeklődő civilek egyaránt megjelentek. A konferencia szervezőinek célja az volt, hogy létrehozzanak egy fórumot, melyen szó esik a szociális szakma fejlesztéséről, új stratégiák kidolgozásáról, azok megvitatásáról is.
Az eseménysorozat délelőtt 10 órakor indult Karácsonyi Magdolna, a 13. kerület főjegyzőjének megnyitó beszédével. Beszédében kihangsúlyozta, mennyire fontos és örvendetes, hogy ez a konferencia évről-évre létrejön és a kerület egyik kiemelt eseménye. Ezután Szoboszlai Katalin, a 3SZ elnöke tartotta meg rövid beszédét, aki felhívta a figyelmet a szociális szakmán belüli összefogásra, összetartozásra, mivel elmondása szerint rombolás alatt áll a szakma. A közösségépítést jelölte meg, mint fontos elemét a következő időszaknak, a megosztottság a szociális szakmában kritikus helyzetet állított elő.
A megnyitó beszédek után egy rendkívül érdekes előadás következett Walter Lorenz előadásában. Walter Lorenz, a prágai Károly Egyetem professor emeritusa, de professzorként dolgozott az írországi Cork Egyetemen és az olaszországi Bolzano Szabadegyetemén is. A szakmában elismert szakértő, a European Journal of Social Work című folyóirat társalapítója. Előadását, mivel azt angolul tartotta meg, tolmácsolással hallgathatta az érdeklődő közönség. Előadásának címe Challenges, Opportunities and Resilience in Social Work volt, melyet azzal indított, hogy a szociális szó jelentésének eltorzulását figyelhetjük meg napjainkban. Elmondása szerint a szociális szót, a szociális munkát újra és újra fel kell fedezni. A szociális munka kezdete a társadalmi változásokkal jött, de maga a “szociális” nem egy adott dolog, folyamatosan fejlődik, akkor jön létre, amikor megvalósul – vallotta Lorenz. Az ipari forradalommal a hagyományos társadalmi kötelékek, mint például a család, megszakadtak, ezért az emberek azt érezték, hogy válsághelyzetekben egyedül maradnak segítség nélkül.
Ezeknek a marginalizált embereknek az anyagi támogatás mellett támogató közösségekre is szükségük volt. Előadásában Lorenz rátért egy 1980-90-es években elkezdődő folyamatra, amikoris a kormányok elkezdték privatizálni a szociális támogatást, melyekkel úgy gondolták, hogy a társadalmi problémák megoldása előre mozdítható, ugyanakkor legtöbbször a szociális támogatás végrehajtását kiszervezték jótékonysági szervezetekhez. A társadalomra negatívan ható gazdasági és politikai viszonyok, a demokrácia kiüresedése oda vezetett, hogy a szociális munka jelentésének leértékelődése és átalakulása manapság alapjaiban változtatja meg a szerepét, mely oda vezet, hogy a szakmabeliek marginálisnak ítélik meg munkájukat, és nem proaktívnak, ezáltal nagy nyomás kerül a szociális munkásokra, akik sokszor az állam helyett végzik el a munkát. Lorenz előadásának végén arra hívta fel a figyelmet, hogy a szociális munka jövője szempontjából nagyon fontos, hogy a “szociális” szó jelentésének konstruktív újraértelmezése végbe menjen, a szakmai interakciók megerősítése és kölcsönös támogatás nyújtása a társszakmákkal.
Walter Lorenz előadása után egy rövid kávészünet következett, majd sor került egy kerekasztal-beszélgetésre, melynek moderátora Lakner Zoltán, szociálpolitikus volt. A kerekasztal-beszélgetés résztvevőit úgy válogatták össze, hogy nagyjából minden szociális ágazat képviselve legyen. Lakner Zoltán a kerekasztal-beszélgetés első részében a résztvevőktől egy helyzetjelentési “beszámolót” kért, amelyben az egyes ágazatok képviselői szólalhattak fel a szociális munka mai helyzetéről. Elsőként dr. Pehr Erika, a Gyermekvédelmi Civil Koalíció vezetőségi tagja szólalt fel, aki maga a gyermekvédelmi ágazat fontosságát és jelentőségét hangsúlyozta, szerinte e nélkül nincs szociális munka. Szoboszlai Katalin, a Szociális Szakma Szövetség elnöke hozzátette, hogy egyre nehezebb a helyzet szociális munkásként, a szakmán belüli bizalom hiánya sajnos általános jellegű már. Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke megemlítette, hogy nagyon sok olyan nyilvános/politikai eset, botrány történt a közelmúltban is, melyek az emberi jogokat, méltóságot károsították, és az tapasztalható, hogy a szociális munka le van értékelve. Patyán László a vidéki idősellátást képviselte, ami elmondása szerint viszonylag jól működik, de szerinte is közösséget kell kovácsolni, mert országosan nincs meg az egység az ágazatban. Kemény Péter, mint a fogyatékosságügy képviselője ugyancsak az elbizonytalanodást említette, mint jelenlévő helyzetet, nehéz megbízható és megfelelő szakembereket bevonzani a szakmába. A kerekasztal-beszélgetés második felében a szociális munka lehetséges fórumairól, párbeszéd-helyzeteiről beszélgettek a résztvevők. Nagyjából mindannyian egyetértettek abban, hogy az első 20 évben jobb volt a helyzet, volt párbeszéd, aktív szakmai szervezetek, mára már csak hat maradt. Sziklai István, szociálpolitikus azt is hozzátette, hogy a töréspontok alakultak ki, nemcsak a társadalomban, de a szociális szakmában is. A közel másfél órás beszélgetés alatt számos vitaindító és érdekes gondolat hangzott el, melynek végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy ennek a párbeszédnek folytatódnia kell.
A kerekasztal beszélgetés résztvevői: Lakner Zoltán (moderátor), Meleg Sándor, Szoboszlai Katalin, dr. Pehr Erika, Kemény Péter, Patyán László, Sziklai István
Az ebédszünet után az esemény szekció-részéhez értünk el, a konferenciára érkezők érdeklődésük szerint kiválaszthatták, melyik szekció beszélgetését követik figyelemmel. A négy szekció közül az egyik legérdekesebbnek a “Szociálpolitika ma… és holnap?” című beszélgetés bizonyult, melyen a szakma neves képviselői vettek részt. A szervezők idén szerették volna úgy kialakítani ezeket a kerekasztal-beszélgetéseket, hogy a közönség minél nagyobb részt vegyen benne, a témák kialakításánál is ügyeltek arra, hogy vitaindító köröket alakítsanak ki. A beszélgetést Sziklai István vezette, a meghívott résztvevők pedig Tausz Katalin, az ELTE TáTK professor emeritusa, Wéber Júlia, a HochSchule Neubranderburg professzora, Kozma Judit, a konferencia szervezője, valamint Filebics Magdolna és Kemény Péter, kisebbségi ügyek szakértői voltak. A résztvevők megjegyezték, hogy a beszélgetésben szerettek volna egyházi képviselőket is látni, ám a meghívottak közül sajnos senki nem vállalta a részvételt. A beszélgetés alatt a szociális szakma elmúlt 10 évének trendjeit tekintették át. Ahogy az a konferencia korábbi részeiben is felmerült már, a résztvevők ismételten arra a sajnálatos jelenségre tértek ki, hogy a szakma nem hallható, tulajdonképpen információdeficitben dolgoznak. A szervezetek egymás közti párbeszéde alig nevezhető hatékonynak. Filebics Magdolna kiemelte, hogy ebben a nem túl pozitív szakmai helyzetben nem csak a szociális munkások, hanem azok kliensei, páciensei sorsával, problémáival is többet kellene foglalkozni, hiszen a szakma léte rájuk is nagy hatással van. Mivel Wéber Júlia Németországban él és oktat, az ottani helyzetről beszélt, párhuzamot vont a magyar és német szociális munka helyzete között, valamint megemlítette, hogy Németországban 400 000 szociális munkás dolgozik, amelyből 10 000 szakszervezeti tag, így itthon is arra kéne még inkább hangsúlyt fektetni, hogy a szociális munkások csatlakozzanak a szakszervezetbe és induljon el a valódi érdekérvényesítés. A beszélgetés vége felé fontos kérdést tettek fel a résztvevők: utat tévesztett-e a szociális szakma? Erre a kérdésre nem tudtak egyértelmű választ adni, viszont a végén a közönségből jónéhány felszólaló szakmabeli biztatta egymást, a szakmát, az összefogásra hívták fel a figyelmet, ami arra utalhat, hogy rossz útra biztosan nem tértek.
A szekció-beszélgetés résztvevői: Kozma Judit, Kemény Péter, Filebics Magdolna, Sziklai István (moderátor), Tausz Katalin, Wéber Júlia
Az egész napos konferencia alatt a helyszínen megtekinthető volt az ELTE Társadalomtudományi Kar mesterszakos és doktorandusz hallgatóinak poszter-kiállítása is. A poszter-kiállítás a szociális munka, szociálpolitika, szociálpedagógia, valamint közösségi és civil tanulmányok témáiból készült kutatásaikat mutatta be.
A fotók forrása: FSZEK
