Az emberi világ tele van nememberekkel, a nem emberi világ emberekkel, világunk tele van emberek és nememberek hibridjeivel, így mátrixokkal is. Don Ihde és Evan Selinger által szerkeszett, Chasing Technoscience: Matrix for Materiality című könyvet ajánljuk.
„Vajon felépültem? A kórház most először próbálta ki az új gyógyszert olyasvalakin, aki ilyen fokú agykárosodást szenvedett. Hatott?” – kérdezi Ted Chiang Értsd meg! című novellájának főszereplője. Izgulnunk nem kell, mert hamar kiderül: igen, hatott. Hősünk azt tapasztalja: a gyógyszer agyi képességeket fokozni képes szer is. Ezen felbuzdulva újabb és újabb adagot szerez és ad be magának, mígnem szuperintelligens nem lesz… Ezzel tárgyunknál is vagyunk: a technotudománynál meg az emberek és nememberek hibridjeinél.
Maga a szó, technotudomány technikai és tudomány valamilyen összefonódására utal. Vita tárgya, hogy a technotudomány új fejlemény-e, vagy a tudomány mindig is összefonódott valamiképp a technikával. Hagyományosan különbséget szoktak tenni technika és tudomány között: az utóbbi – jóllehet használ technikai eszközöket – tényekkel (facts), az előbbi – jóllehet használja-alkalmazza a tudományos eredményeket – mesterséges dolgokkal (artefacts) foglalkozik, a technotudomány viszont, legyen új fejlemény vagy sem, épp ezt a hagyományos megkülönböztetést kérdőjelezi meg.
Mármost a technika és tudomány összefonódása, logikailag nézve, háromféleképp gondolható el. 1. A tudomány ugyan használ technikai eszközöket, a technika meg támaszkodik a tudományra, de a tudomány tudomány, a technika meg technika a hagyományos megkülönböztetésük értelmében. 2. A tudománynak és a technikának van egy metszete is, egy újfajta gyakorlat, melyben összefonódik a tudomány és a technika. 3. A tudomány és a technika úgy fonódik össze vagy egybe, hogy a tudomány természete megváltozik.
Az első kettő nyilvánvalóan nem kérdőjelezi meg vagy ássa alá a tudomány és a technika hagyományos megkülönböztetését, a harmadik viszont igen. A technotudomány könyvünk szótárában a tudomány és technika ilyetén, tehát a harmadik fajta összefonódását jelöli. Ennek, magának a jelenségnek messze ható következményei vannak – nem csak a tudományra nézvést. Az erre való reflexiónak egyik alap-szöveggyűjteménye a Chasing Technoscience.
A kötet a Stony Brook University Technoscience Research Seminar eredménye. Első részében egy-egy tanulmányt és egy-egy interjút olvashatunk olyan figuráktól, akik a technotudomány prominens képviselői, és akik résztvevői is voltak ennek az offline és online zajló szemináriumnak: Bruno Latour, Donna Haraway, Andrew Pickering, Don Ihde. A második rész az ő nézeteiket egymással ütköztető, értelmező, összehasonlító tanulmányok sorát kínálja. Ezek a Stony Brook University Technoscience Research Group keretében zajló multidiszciplináris kutatás eredményei, melynek keretében filozófiai, természettudományi és technológiai hátterű, beérett vagy szárnyaikat bontogató kutatók jöttek össze Ausztráliából, Dániából, Hollandiából, Görögországból, Norvégiából, Koreából, Svédországból és Magyarországról. E kutatás Matrix for Materiality néven futott, és ez lett tanulmánykötetünk alcíme is.
Ehhez nem a Mátrix című film adta az ötletet; a mátrixnak itt más a jelentése. Nem az „agyak vagyunk-e egy tartályban” problémájára referál, hanem olyasmire, amit a mátrix eredetileg jelent: anyaméh. A mátrix ennek megfelelőn olyasvalami, amiben vagy amiből valami más kialakul, kifejlődik, kiformálódik. Ebben az értelemben mátrix például a föld vagy kőzet, amiben fosszilis anyag vagy kristály található, vagy – ahogy neve is mutatja – a körömmátrix.
A Matrix for Materiality projekt fókuszában azonban nem a természet mátrixai-anyagai álltak, hanem azok, amelyek természet és nemtermészet, ember és nemember keverékei. Ilyenek pedig szép számmal vannak, és nemcsak a tudományos-fantasztikus irodalomban, például Ted Chiang fölidézett novellájában a K-hormonnak nevezett szer és szedője, használója, a főszereplő. Hibridek a merevlemezen tárolt szövegfájljaink, de mi magunk is, akik laptopon vagy okostelefonunkon olvasunk-írunk, hibridek termesztett növényeink, tenyésztett állataink, hibrid a megművelt föld is.
Az emberi világ tehát tele van nememberekkel, a nememberi világ emberekkel, egyszóval világunk tele van emberek és nememberek hibridjeivel. Így mátrixokkal is,
hiszen a hibridek esetében valami valamibe vésődésével, íródásával, nyomásával, fordításával valami más jön létre, olyasmi, amivel nem csak mi emberek csinál(t)unk valamit, hanem ami mi velünk, emberekkel is csinál(t) valamit. Ezek a hibridek olyanok, hogy meghatározó és nélkülözhetetlen szerepet játszanak a társadalmi kötelékek és viszonyok létrehozásában és fönntartásában. Ezért a társadalomtudományok nem vehetik semmibe a világunkat benépesítő hibrideket, a technotudomány több mint tudomány és technológia keveréke, vizsgálata több mint (tudomány)filozófia vagy tudományról szóló tudomány.
Vegyünk egy egyszerű példát, hogy értsük, miről van szó! Ha egy könyvtár rá akarja venni olvasóit, hogy fizessenek a használatért, kihelyezhet a bejárathoz egy erre felszólító táblát, vagy alkalmazhat egy őrt, ki minden egyes belépni szándékozónál ellenőrzi, van-e az illetőnek olvasójegye, érvényes-e, és persze állandóan figyeli, nem próbál-e valaki beslisszolni. Az előbbi nem hatékonyon, az utóbbi meg költséges. Van viszont olyan egy olyan megoldás is, hogy a felszólító táblát és az őrt delegáljuk az anyagba, átfordítjuk, beleírjuk annak működésébe-szerkezetébe. Ez történik a már több hazai könyvtárban is működő beléptető kapu esetében, amelyen – a tigrisbukfencet vagy az átmászást leszámítva – csak akkor tudunk átjutni, ha érvényes olvasójegyünk vonalkódját lecsippantjunk. Nem csupán egy hatékony és költségkímélő eszközről van szó, merthogy ez a kapu szerkezetével-működésével nemkívánatos cselekvéseket akadályoz meg, lehetetlenít el (bliccelés, szóbeli és testi dulakodás, a „csak fennhagytam az olvasójegyem” típusú ügyeskedés), és elvárt cselekvésre ösztönöz, késztet, már-már kényszerít.
A technikai dolgok tehát olyan természeti-anyagi és társadalmi hibridek, amelyek nem pusztán passzív, működő eszközök, hanem aktív társadalmi szereplők, mert cselekvésekre ösztönöznek, késztetnek, cselekvéseket segítenek elő, kényszerítenek ki és gátolnak, akadályoznak meg, tesznek lehetetlenné.
Az emberek és nememberek, a cselekvő dolgok és cselekvő emberek illeszkedése mindazonáltal nem szükségképp harmonikus, hiánytalan vagy maradéktalan. A technikai eszközök adott esetben nem azt csinálják, amit kiötlőik-tervezőik és megalkotóik beléjük írtak, és az emberek sem feltétlenül azt csinálják, amit a technikai eszközök előírnak nekik.
Nem biztos, hogy szót fogadunk a dolgoknak, miként az sem, hogy a dolgok szót fogadnak nekünk. Sőt az is lehetséges, hogy a dolgok társadalmi normákat kérdőjeleznek meg, forgatnak föl vagy ásnak alá.
Gondoljunk az olyan gyógyítási céllal kifejlesztett technológiákra, mint tDCS (transzkraniális egyenáramú ingerlés), amely más céllal használva szuperinteligenssé ugyan nem tesz, mint Ted Chiang novellájában a K-hormon, de képességeinket (nyelvtanulás, memória, koncentráció, matematikai készség) fokozni képes; vagy a preimplantációs genetikai diagnosztika, amely mesterséges megtermékenyítésnél lehetővé teszi az embrió génjeinek cseréjét, módosítását (lásd ehhez a témához Bárd Imre előadását).
Ha valamit a technotudománnyal foglalkozó tanulmányok, köztük a Chasing Technoscience kötetben megjelentek üzennek, az egyrészt az, hogy
a társadalom nem gondolható el a cselekvő nememberek, így technika nélkül, a technika pedig cselekvő emberek és társadalom nélkül.
Másrészt az, hogy
a társadalomtudományban nem megyünk sokra, ha a technikát a társadalomra vagy a társadalmat a technikára vezetjük vissza, vagyis nem megyünk sokra sem a társadalmi konstruktivizmussal, sem a technológiai determinizmussal.
[Képek forrása: pixabay.com]
Ajánlott olvasmányok:
Perspectives on Science 13/2(2005). (Online könyvtárunkból letölthető.)
Perspectives on Science 13/3 (2005). (Online könyvtárunkból letölthető.)
Ihde, Don: Postphenomenology and Technoscience. The Peking University Lectures. (Online könyvtárunkból letölthető.)
Replika 51–52 (2005), „Technika és társadalom” című tematikus blokk tanulmányai
Ropolyi László: Technotudomány és filotudomány.
Callon, Michel : Négy modell a tudomány dinamikájának leírására. In Replika 73 (2010), 19–65.
Law, John és Hassard, John: Actor Network Theory and After. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)
Dimitris, Papadopoulos: Experimental Practice. Technoscience, Alterontologies, and More-than-Social movements. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)
Latour, Bruno: Reassembling the Social: An Introduction to Actor-Network-Theory / Eine neue Soziologie für eine neue Gesellschaft : Einführung in die Akteur-Netzwerk-Theorie. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)
