A digitális kor a megfigyelés kora. Benne semmivé lesznek azok a határok, amelyek évszázadokon keresztül a védelmünket szolgálták: zárak, lezárt borítékok, zegzugok, falak, távolság, félhomály, sötétség, bőr. A digitális megfigyelő eszközök úgy hatolnak át ezeken, mintha ott sem lennének, alkalomadtán azért, hogy védelmünket biztosítsák a megfigyeléssel szemben.
De ki figyel meg kit? Milyen hatással van a megfigyelés a társadalmi-térbeli gyakorlatokra és viszonyokra? Hogyan formálja, alakítja át, változtatja meg életünket? Hogy ezekre az egyszerű kérdésekre válaszoljunk, Francisco R. Klauser Surveillance & Space című könyve szerint a megfigyelés és tér viszonyát, a megfigyelés és tér interakcióját kell a vizsgálódás fókuszába helyeznünk.
Megfigyelés alatt Klauser a figyelem olyan gyakorlatait és technikáit érti, amelyek célja a befolyásolás, védelem, irányítás, igazgatás, ellenőrzés. Az nem megfigyelés, ha egy kocsmában szemmel követjük, hogy a másik mit csinál, az sem, ha a félhomályos sarokban iszogatva figyelünk valakit, vagy ha nudista strandon rázoomolunk valakire. Hogy megfigyelésről beszéljünk, ahhoz az szükséges, hogy a figyelés befolyásolás, védelem, irányítás, igazgatás, ellenőrzés céljából és információrögzítő és -tároló eszközökkel történjen.
Magában a megfigyelésben természetesen nincs semmi új. Az emberiség története megírható a figyelem azon gyakorlatainak és technikáinak történeteként, amelyek individuális vagy kollektív entitásokra irányulnak, hogy felügyeljék, irányítsák, ellenőrzés alatt tartsák, védjék vagy befolyásolják azokat. Ami a mai, digitális (eszközökkel történő) megfigyelésben új, az Klauser szerint a következő:
- Az információszerzést olyan szoftverek végzik, amelyek fel is dolgozzák, elemzik is az adatokat. és a megfigyelésbe be is építik az információkat, egyúttal döntéseket, válaszokat is generálnak. Ezek a szoftverek működtetik, tartják fönn a jelenkori (kapitalista vagy nem kapitalista) társadalmakat. Életünk elképzelhetetlen is lenne nélkülük, a hétköznapjainkat is átszövő megfigyelés nélkül: nem fizethetnénk például bankkártyával, nem tájékozódhatnánk, közlekedhetnénk GPS-szel, Google Mapsszel vagy Wazéval.
- A megfigyelés nem szűkíthető le a titkos vagy nem beleegyezésen alapuló vagy a megfigyelő megfigyelését, a megfigyelő és megfigyelt interakcióját kizáró, egyirányú megfigyelésre. A megfigyelés túllépett már az állambiztonság és a titkosszolgálat keretein, életünk szinte minden szegletére-szeletére kiterjed, és nemcsak tárgyai vagyunk, de alanyai is, nemcsak elszenvedjük, hanem csináljuk is, meg hozzá is járulunk, beleegyezésünket is adjuk hozzá. Nem mindig, persze, de általában, hétköznapi életünket élve, nincs módunk elkerülni a megfigyelést; nem azért, mert titkosan, rejtetten, álcázva történik, hanem azért, mert ahhoz gyökeresen másképp kellene élnünk – okoskészülékek, applikációk, böngészők, bankkártyák stb. nélkül.
- A megfigyelés ma nem szűkíthető le a látásra meg a hallásra, produktumai nem csupán fotók, biztonságikamera-felvételek, hangfelvételek, hanem különféle vizuális és nem vizuális, auditív és nem auditív eszközökkel előállított-rögzített adatok, valamint ezekből az adatokból elemzéssel kinyert adatok (lásd például a profilozó adatbázisokat). Vagyis a megfigyelésnek nem kell valós idejűnek lennie, adatok utólagos kinyerésével is történhet.
- A digitális megfigyelőeszközök a nyilvános és a magánszférát keresztül-kasul behálózzák. Mindkettő át van itatva megfigyeléssel, és nemcsak az e két szférát elválasztó határok válnak ezzel kérdésessé, hanem semmivé is lesznek azok a határok is, amelyek a magán- és a személyes szféra védelmét (is) szolgálták, adott esetben épp a megfigyeléssel szemben: falak, lezárt borítékok, távolság, félhomály, sötétség, bőr. A mai digitális megfigyelő eszközök úgy hatolnak át ezeken, mintha ott se lennének, adott esetben épp azért, hogy személyes szféránk védelme biztosítható legyen a megfigyeléssel szemben.
A digitális megfigyelés működésének és hatásainak feltárásához Klauser szerint elengedhetetlen a megfigyelés, a tér és a hatalom összefüggésének megértése. Ehhez két vonalon indul el, hogy aztán összekapcsolja őket. Az egyik a megfigyeléskutatás (surveillance studies), a másik a politikai földrajz. Az előbbi tárgya a megfigyelés (vagy felügyelet), ami – állítják a megfigyeléskutatók – elválaszthatatlanul összekapcsolódik a térrel; az utóbbi tárgya hatalom és tér, melyek – állítják a politikai földrajzosok – elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással. Ha meg akarjuk érteni a megfigyelést, akkor – állítja Klauser – a megfigyelés, tér és hatalom interakcióját kell feltárnunk, melyben döntő szerepet játszanak a közvetítők (mediátorok): rajtuk múlik egyiknek a másikra gyakorolt konkrét hatása.
A megfigyelést, annak hatalommal és térrel való interakcióját, állítja tehát Klauser, a közvetítőkre fókuszálva lehet leírni és megragadni.
Hogy értsük, miről is beszél Klauser, vegyünk egy konkrét példát, a Wazét. Ez egy navigációs alkalmazás, amely lehetővé teszi felhasználóinak, hogy bejelentsék a traffipaxok konkrét helyét, ami aztán megjelenik térképen, ahogyan egyébként a forgalom nagyságára vonatkozó adatok is. A Waze ezzel, vagyis a megfigyelők megfigyelésével lehetőséget ad a traffipaxok kikerülésére, de arra is, hogy a rendőrök, hiszen az alkalmazást megnyitva ők is láthatják, amit az autósok láthatnak, a kedvelt kikerülési útvonalak mentén helyezzenek el traffipaxokat, de rá is veheti az autósokat arra, hogy tartsák be a sebességhatárokat. A Waze ily módon közvetítőként működik, közvetít az ellenőrzést-felügyeletet gyakorló hatalom és az autózó állampolgárok között. A teret ketté, kétféle cselekvési térre osztja, orientálva ezzel mind a megfigyelők, mind a megfigyeltek cselekvéseit; általa az állampolgárok anélkül is szabálykövetésre bírhatók, hogy a hatalom kifejezetten kényszerítené őket rá. Waze mint közvetítő nélkül nem érthetjük meg a megfigyelők és megfigyeltek, rendőrök és autózó állampolgárok cselekvéseit.
Klauser egyik legfőbb állítása így szól: a megfigyelés lényegi kapcsolatban áll a térrel, és e kapcsolat kétoldalú: a tér éppúgy hat a megfigyelésre, mint a megfigyelés a térre.
A tér és megfigyelés kölcsönösen konstituálják egymást.
Vagyis a tér nem egyszerűen a megfigyelés tárgya, közvetítője, passzív helye, statikus háttere, hanem alakítója-formálója; a megfigyelés pedig nem egyszerűen áthatol a téren, mint fény az üvegen, hanem beleíródik a térbe, alakítja-formálja azt. Nemcsak a megfigyelés hat a térre (szerkezetére, használatára, tapasztalatára és benne zajló cselekvésre), hanem a terek (szerkezete, használata, tapasztalata, bennük zajló cselekvések) is hatnak a megfigyelésre.
Klauser másik legfőbb állítása: a megfigyelés elválaszthatatlanuk összekapcsolódik a hatalommal, a hatalom pedig a térrel.
A hatalom és tér kölcsönösen konstituálják egymást.
Vagyis a hatalom beleíródik a térbe, hatást gyakorolván annak szerkezetére, tapasztalatára, használatára, a benne zajló cselekvésekre; és fordítva, a tér, annak szerkezete, használata, a benne zajló cselekvések hatást gyakorolnak a hatalomra, alakítják-formálják annak működését és hatását.
E két állítás mutatja: Klauser a politikai földrajzot és a megfigyeléstudományt egymásba oltja, mégpedig azért, hogy kidolgozza „a megfigyelés politikai földrajzának” alapvetését és fogalmiságát, amely alkalmas a digitális kor megfigyelési gyakorlatainak megragadására.
Amit Klauser a Surveillance & Space című könyvében csinál, az végül is nem más, mint hogy
a politikai földrajzot beírja a megfigyeléstudományba, a megfigyeléstudományt a politikai földrajzba, azért, hogy föltárhassa a digitális megfigyelés, a tér és a hatalom ama interakcióját, amelyen mai mindennapi életünk és annak kormányozhatósága alapul.
[Képek forrása: pixabay.com]
Ajánlott olvasmányok:
Bauman, Zygmunt – Lyon, David : Liquid Surveillance. A Conversation. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)
Lyon, David : Surveillance Studies. An Overview. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)
Monahan, Torin – Wood, David Murakami (szerk.): Surveillance Studies. A reader. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)
Fuchs, Christian – Boersma, Kees – Albrechtslund, Anders – Sandoval, Marisol (szerk.): Internet and Surveillance. The challenges of Web 2.0 and Social Media. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)
Replika 89 (2014/5) „Surveillance Studies” című tematikus blokkjának tanulmányai
