Sorozatunk egy nagyon érzékeny témához érkezett, amitől hangosak az elmúlt évek, mégis egyre nehezebb róla beszélni. Ezért ezen az estén kizárólag szakmai, szakpolitika megközelítéssel nyúlunk a témához.

A GYERMEKVÉDELEM BÜNTET VAGY SEGÍT? – Kontroll vs. támogatás dilemmája

Az est központi kérdése, mit tud kezdeni a gyermekvédelmi rendszer a függőséggel érintett fiatalokkal — és egyáltalán, minek a kivetüléseként érdemes a függésre tekintenünk? Képes-e
a rendszer valóban traumaérzékenyen működni? A szerhasználatot tünetként érti, vagy elsősorban normasértésként kezeli? Rehabilitál, kísér, szankcionál — vagy inkább e három
között ingadozik? Szó lesz a függőségről mint megküzdési kísérletről, a trauma és a kötődési sérülések szerepéről, az intézményi lét hatásairól, valamint arról is, hogy a gyermekvédelem csökkenti-e a függőségi kockázatokat, vagy bizonyos pontokon maga is újratermeli azokat.

Olyan kérdéseket érintünk, amelyek túlmutatnak az egyéni eseteken, és arra is rákérdeznek, milyen logika szerint működik ma a gyermekvédelem:
– Miért ilyen erős a szankció reflexe a rendszerben, és mi történik akkor, ha a támogató háló már nemcsak lyukas, hanem alig létezik?
– Mit lát a rendszer, amikor egy fiatal szerhasználathoz nyúl: szabályszegést, devianciát, fegyelmezési problémát — vagy egy túlélési stratégiát?
– Hogyan lehet jól segíteni ott, ahol a támogatás és a kontroll folyamatosan összecsúszik?

Ha érdekel, hogyan találkozik rendszer, trauma, függőség és felelősség a gyermekvédelemben, várunk az eseményen!

Előadó kutató: Horváth Máté pszichológus

Meghívott előadók: hamarosan

 Dátum: 2026. április 22. (szerda) 18:30
 Kapunyitás: 18:00
 Időpont: 18:30–20:00 (ezt követően a beszélgetést egy ital mellett lehet folytatni)
 Helyszín: Három Holló, 1052 Budapest, Piarista köz 1.
 Jegy: 2500 ft
diák/nyugdíjas: 2000 ft

További kerekasztal időpontok:
05.20., 06.17. (évad záró fesztivál)

————————————

„…hogy azok legyünk, akikben reménykedtünk, hogy lesznek nekünk.”

Ez a beszélgetéssorozat arról szól, hogyan lehetünk végre azok az emberek, akiket mindig is szerettünk volna, hogy nekünk legyenek. Akik odafordulnak, nem kirekesztenek. Akik együttműködnek, nem versenyeznek. Akik nem a kiskaput keresik, hanem az utat közösen építik. Akik képesek empatikus szülőkké, inspiráló tanárokká, korrekt főnökökké, tisztességes döntéshozókká vagy egyszerűen csak jófej szomszédokká válni.

Mert a társadalom nem valami tőlünk független dolog, nem rajtunk kívül létezik. Mi magunk vagyunk a társadalom.
Nem elég panaszkodni az agresszióra, ha közben mi is termeljük. Nem elég dühösnek lenni a mutyira, ha mi is sunnyogunk.

A változás önmagunknál kezdődik – a tükörben.

És igen, ebben segíthet az interdiszciplináris társadalomkutatás. Tudjuk, nehéz kimondani, a mi családjaink sem jegyezték meg elsőre. De pont ezért indítjuk ezt a sorozatot: hogy érthetővé és átélhetővé tegyük, miről is szól ez az egész, és hogyan lehet a kutatásokat ténylegesen a hétköznapokban hasznosítani.

Az Interdiszciplináris Agressziópercepciós és Társadalmi Konfliktuskutató Csoport ezzel a kerekasztal-sorozattal azt szeretné megmutatni, hogy a társadalomtudomány nem unalmas, hanem nagyon aktuális. Mert ha megértjük, miért viselkedünk úgy, ahogy – egyénként és közösségként –, akkor esélyünk van rá, hogy másképp csináljuk.

Kutatók, művészek, tanárok, közéleti szereplők és civilek ülnek egy asztalhoz, hogy együtt gondolkodjunk: hogyan lehetünk mi azok, akikben valaha reménykedtünk.

A műsor és a meghívott vendégek változásának jogát fenntartjuk.