Két közhely jellemzi a tudomány társadalmi percepciójáról való beszédet: az elefántcsonttorony-tézis és a tudománytalanság uralkodása. Ezen jelenségek kitüntetettsége azonban mind empirikusan, mint történetileg vitatható. Több hozadékkal jár szembenézni azzal, miképpen tükröződnek világszinten mindebben a hagyományos elitcsoportok, különösen a tudomány kulturális/nyelvadási és társadalmi pozíciói megtörését szorgalmazó politikai törekvések. Ez első közelítésben a nyelv átformálási igényével zajlik, amiben egymásra talált a posztmodern konstruktivizmus és az altright ideológiája. A demokratikus vagy autokratikus antiintellektualizmus korában az “igazság” rehabilitációja lehet a tudományos racionalitás eszköze a politikával szembeni pozíciója visszanyeréséhez. Ez társadalmi kommunikáció oldaláról közelítve a szociális reprezentáció (Moscovici) fogalmi keretében érvelhető, újraértelmezve azt a medializáció közegében és szembenézve a közösségi média drasztikus személyiség- és közösségromboló hatásával (Haidt). A tudásalkotás, -őrzés és -átadás klasszikus nyugati intézménye, az egyetem, academia önmegfogalmazásának mindebben kulcsszerepe van.