140 éve született Lukács György, az egyetlen világszerte ismert magyar filozófus. Az évforduló alkalmat nyújt arra, hogy ismét mérlegre tegyük Lukács életművét, nyomon kövessük fordulatokban gazdag – törésektől sem mentes –, ugyanakkor filozófiai törekvéseinek kontinuitásáról is tanúskodó pályáját, és megvilágítsuk ellentmondásos – hol öntörvényű, hol keserves kompromisszumokra kész, ám még a legszűkebb ideológiai mozgástérben is eleven és szubverzív – gondolkodásának teljesítményeit.

A konferencia hívószavai – az „osztályharc” és a „kultúra” – számtalan kapcsolódási pontot kínáló fogalmak. Márkus György sűrűn idézett megállapítása szerint „a kultúra volt Lukács életének egyetlen gondolata”, és valóban nincs olyan alkotói periódus, amelyben a filozófus számára ne lett volna centrális jelentőségű a „régi kultúra és új kultúra” problémája. De a marxista Lukács munkásságában nem kevésbé fontos motívum az osztályharc sem. Alapvető „operatív fogalomról” van szó, amelynek Lukács szisztematikus gondolkodásában többször is megváltozott a „helyi értéke” a Történelem és osztálytudattól a kései Ontológiáig. A konferencia előadásai e két hívószó köré rendeződnek.

Teljes program