Shoshana Zuboff megfigyelési kapitalizmusról szóló könyve most is megér egy „kattintást”, de egy „misét” is, mert amire kifut, az ma még nagyobbat „üt”.
Shoshana Zuboff megfigyelési kapitalizmusról szóló könyve most is megér egy „kattintást”, de egy „misét” is, mert amire kifut, az ma még nagyobbat „üt”.
A gyerekek szeretik ugyanazt a mesét ezredszerre is hallani, felnőve lehet, hogy nem tudják megunni azokat az elemzéseket, melyek a jelenségeket egyre-másra a kapitalizmus alázatos szolgájaként mutatják fel.
Ha meg akarjuk érteni, hogyan lett a neoliberalizmus életvalósággá és uralkodóvá, akkor meg kell értenünk, mit csinál a mivelünk mint szubjektumokkal.
A globális felmelegedés folyamatát a 19. században kezdődő emberi-társadalmi múlt hajtja, tüzeli, viszi előre és teszi pusztítóvá. Ez a természet ruhájába bújt történelem bosszúja.
A szex tőke, neoliberális formája pedig nem annyira nemi, mint inkább osztályviszonyokkal átitatott.
Ha a homo resiliens könnyebben tudná is elképzelni a kapitalizmus végét, mint a világét, akkor is a kapitalizmus fönnmaradását szolgálná.
Különbséget tudunk-e még tenni valódi-igazi és nem valódi-igazi szépség között, vagy úgy összeolvadt mára ez a kettő, miként bőrünk a bőrápoló krémmel?
A platformok nemcsak az új olaj, az adat kitermelésének központjai, de annak az infrastruktúrának szavatolói is, amelyikre társadalmunk épül.