Saul Newman kritikai bevezetője a politikai teológiába több mint bevezetés. Ezt a többletet nem a „kritikai” adja, hanem az, hogy középpontjában a politikai teológia szekularizációval együtt járó és világunkat bejáró kísértete áll.
Saul Newman kritikai bevezetője a politikai teológiába több mint bevezetés. Ezt a többletet nem a „kritikai” adja, hanem az, hogy középpontjában a politikai teológia szekularizációval együtt járó és világunkat bejáró kísértete áll.
Lehetséges-e ma, a társadalomtudományok, köztük a marxisták kulturális fordulata után strukturalista és determinista osztályelméletet alkotni? Lehetséges-e az osztályszerkezetnek kultúrafüggetlen meghatározó szerepet tulajdonítani?
Vannak filozófusok, akik lopnak. Nem pénzt, ékszert vagy órát, hanem fogalmakat. Ilyenek az anarchia kortárs filozófusai. Tolvajok ők, kik zsákmánya az „anarchia”, áldozatuk az „anarchizmus”.
Hogy a kreatív munka kontrollja effektív legyen, ahhoz a kontrollnak affektívnek kell lennie. E nélkül nincs elvarázsolt önkizsákmányolás.
Hiába, nemcsak a másikban, az algoritmusok generálta másban is megmoshatod arcodat.
A szex tőke, neoliberális formája pedig nem annyira nemi, mint inkább osztályviszonyokkal átitatott.
Az információ hasznáról és káráról az élet habos oldalának szempontjából.
Miért vagyunk hajlandók az „úr” szavára ölni, saját gyermekeinkkel megitatni a bürökkel teli poharat, hogy aztán a magunkét is fenékig ürítsük?
Az elismeréselmélet mint kritikai elmélet az igazságtalanság tapasztalatának fenomenológiai analízisében ver gyökeret.
A mai demokráciák a szó eredeti értelmében nem demokráciák, hanem a többség zsarnokságától való félelem szülte hibridek.
Zsidó politikai teológia – nem csak a zsidó politikai teológia iránt érdeklődőknek. Mert középpontjában a törvény uralma, avagy a joguralom és az anarchikus demokrácia paradox egysége áll.
A magyar jazzszíntér eredetének és szerkezetének föltárásával a 20–21. századi magyar társadalomról olyasmit tudunk elmesélni, amit másképp nem vagy csak nagyon nehezen tudnánk.