A jazz soha nincs jelen, soha nincs itt, magát a jazzt soha senki sem látta, senki sem hallotta, mert folyton mozgásban van. Mégis jelen van, itt van, érzékeinkbe hatolóan, magával ragadóan, falakat törően.
A jazz soha nincs jelen, soha nincs itt, magát a jazzt soha senki sem látta, senki sem hallotta, mert folyton mozgásban van. Mégis jelen van, itt van, érzékeinkbe hatolóan, magával ragadóan, falakat törően.
Aki Max Weberrel kíván tartani, annak nincs vissza az akolmelegbe: nem lúgozhatja ki szociológiájából azt a kíméletlenséget, amely művelőjéből démont csinál.
Pop a zenében, pop a politikában, popzene és populizmus – tejtestvérek. Mindkettő „az emberekből” él, nélkülük mindkettő „pupilla üres foglalatban”, „tollpihék az üres ólban”: van is ilyen meg nincs is, üres is meg nem is.
Shoshana Zuboff megfigyelési kapitalizmusról szóló könyve most is megér egy „kattintást”, de egy „misét” is, mert amire kifut, az ma még nagyobbat „üt”.
A gyerekek szeretik ugyanazt a mesét ezredszerre is hallani, felnőve lehet, hogy nem tudják megunni azokat az elemzéseket, melyek a jelenségeket egyre-másra a kapitalizmus alázatos szolgájaként mutatják fel.
Megváltozik-e a nyilvánosság szerkezete az újmédia következtében? Ha igen, miben áll a nyilvánosság újabb szerkezetváltozása, és milyen következményei vannak a politikai nyilvánosságra és vele a demokratikus vélemény- és akaratképzésre?
A terek önmagukban nem csinálnak semmit, nyitottak bármire, nyitva hagynak mindent; csak a beépített, berendezett terek – a térbeli elrendezések és elrendezett terek – tudnak csinálni valamit, olyasmit, ami politikai dimenziót ad nekik.
Szöveg és interpretáció, hermeneutika és dekonstrukció? Hmmm! Diskurzuselemzés? Hmmm! Szöveg mint modell? Hmmm! Szöveg mint adat? Brrr! Egyre kevésbé, de azért mégis.
Tévhitek terjednek és fertőznek, tartják magukat rendíthetetlenül, még ha életekbe kerülnek is. Miért oly virálisak és rezisztensek akár még a gyilkos tévhitek is.
A közösségi média és a háború frigyéből háborúk egy új fajtája született meg: a lájkháború. Az erről szóló beszéd több is mint lájkvadászat: a háború és a politika színeváltozásáról szól.
Ha meg akarjuk érteni, hogyan lett a neoliberalizmus életvalósággá és uralkodóvá, akkor meg kell értenünk, mit csinál a mivelünk mint szubjektumokkal.
Van egy valószínűséggel kapcsolatos végzetes tévedés, amely évszázadok óta tévútra vezeti észrevétlenül a statisztikusokat és a statisztikai módszereket alkalmazó szakembereket.