Aki Max Weberrel kíván tartani, annak nincs vissza az akolmelegbe: nem lúgozhatja ki szociológiájából azt a kíméletlenséget, amely művelőjéből démont csinál.
Hátlapok
„Senki nem érti, senki nem érzi”
Pop a zenében, pop a politikában, popzene és populizmus – tejtestvérek. Mindkettő „az emberekből” él, nélkülük mindkettő „pupilla üres foglalatban”, „tollpihék az üres ólban”: van is ilyen meg nincs is, üres is meg nem is.
Reflexivitás à la Bourdieu
Pierre Bourdieu a reflexivitást sajátos módon fogja föl és műveli, azt a szociológia mint empirikus tudomány elengedhetetlen velejárójának tekinti. Madara nem Minerva, röptét alkonyatkor megkezdő baglya, hanem a vakmerő nappali csúcsragadozó, a héja.
Agyak a kapitalizmusban
A gyerekek szeretik ugyanazt a mesét ezredszerre is hallani, felnőve lehet, hogy nem tudják megunni azokat az elemzéseket, melyek a jelenségeket egyre-másra a kapitalizmus alázatos szolgájaként mutatják fel.
Újmédia és Habermas
Megváltozik-e a nyilvánosság szerkezete az újmédia következtében? Ha igen, miben áll a nyilvánosság újabb szerkezetváltozása, és milyen következményei vannak a politikai nyilvánosságra és vele a demokratikus vélemény- és akaratképzésre?
Épületek politikai ereje
A terek önmagukban nem csinálnak semmit, nyitottak bármire, nyitva hagynak mindent; csak a beépített, berendezett terek – a térbeli elrendezések és elrendezett terek – tudnak csinálni valamit, olyasmit, ami politikai dimenziót ad nekik.
A szövegbányászat provokációja
Szöveg és interpretáció, hermeneutika és dekonstrukció? Hmmm! Diskurzuselemzés? Hmmm! Szöveg mint modell? Hmmm! Szöveg mint adat? Brrr! Egyre kevésbé, de azért mégis.
Tévhitjárvány
Tévhitek terjednek és fertőznek, tartják magukat rendíthetetlenül, még ha életekbe kerülnek is. Miért oly virálisak és rezisztensek akár még a gyilkos tévhitek is.
Lájkok
A közösségi média és a háború frigyéből háborúk egy új fajtája született meg: a lájkháború. Az erről szóló beszéd több is mint lájkvadászat: a háború és a politika színeváltozásáról szól.
Neoliberális szubjektumok
Ha meg akarjuk érteni, hogyan lett a neoliberalizmus életvalósággá és uralkodóvá, akkor meg kell értenünk, mit csinál a mivelünk mint szubjektumokkal.
Egy végzetes tévedés
Van egy valószínűséggel kapcsolatos végzetes tévedés, amely évszázadok óta tévútra vezeti észrevétlenül a statisztikusokat és a statisztikai módszereket alkalmazó szakembereket.
1927, 1932 (1963), 1933
„A politikai fogalma” azok kulcsszövege, akik a valóság iránt elkötelezettek, nem pedig valamilyen mélynek vagy végsőnek tetsző, netán divatos, trendi, szexi filozofémáknak.