Saul Newman kritikai bevezetője a politikai teológiába több mint bevezetés. Ezt a többletet nem a „kritikai” adja, hanem az, hogy középpontjában a politikai teológia szekularizációval együtt járó és világunkat bejáró kísértete áll.
Saul Newman kritikai bevezetője a politikai teológiába több mint bevezetés. Ezt a többletet nem a „kritikai” adja, hanem az, hogy középpontjában a politikai teológia szekularizációval együtt járó és világunkat bejáró kísértete áll.
Lehetséges-e ma, a társadalomtudományok, köztük a marxisták kulturális fordulata után strukturalista és determinista osztályelméletet alkotni? Lehetséges-e az osztályszerkezetnek kultúrafüggetlen meghatározó szerepet tulajdonítani?
Vannak filozófusok, akik lopnak. Nem pénzt, ékszert vagy órát, hanem fogalmakat. Ilyenek az anarchia kortárs filozófusai. Tolvajok ők, kik zsákmánya az „anarchia”, áldozatuk az „anarchizmus”.
Lehetséges-e keresztény szociológia? Miért ne lenne, ha lehetséges feminista vagy posztkolonialista? De mitől keresztény és mitől szociológia? Nem fából vaskarika?
A reziliencia az életképesek és az életképtelenek közötti társadalmi megkülönböztetést produkálja, a társadalmi különbségeket pedig az életképtelenek és életképesek közötti különbségként reprodukálja.
Megölni egy őzet, megölni egy nőt/férfit; horogra tűzni egy gilisztát, horogra keríteni egy nőt/férfit; belerúgni egy kutyába, pofán vágni egy nőt/férfit; stb. Van különbség?
Pierre Bourdieu addig marad a szociológia „klasszikusa”, amíg kiállja a kemény, de (már) nem őt izzasztó próbát: tud-e nekünk itt és most mondani valamit?
Nem kell félni, fájni fog. Nem annyira morálisan, inkább egzisztenciálisan – és nem csak a szociológusoknak. Mert a posztkoloniális pozícióból történő beavatkozás önképünket kérdőjelezi meg és ássa alá.
A globális felmelegedés folyamatát a 19. században kezdődő emberi-társadalmi múlt hajtja, tüzeli, viszi előre és teszi pusztítóvá. Ez a természet ruhájába bújt történelem bosszúja.
Hogy a kreatív munka kontrollja effektív legyen, ahhoz a kontrollnak affektívnek kell lennie. E nélkül nincs elvarázsolt önkizsákmányolás.
Hiába, nemcsak a másikban, az algoritmusok generálta másban is megmoshatod arcodat.
A szex tőke, neoliberális formája pedig nem annyira nemi, mint inkább osztályviszonyokkal átitatott.