Pop a zenében, pop a politikában, popzene és populizmus – tejtestvérek. Mindkettő „az emberekből” él, nélkülük mindkettő „pupilla üres foglalatban”, „tollpihék az üres ólban”: van is ilyen meg nincs is, üres is meg nem is.
Hátlapok
Reflexivitás à la Bourdieu
Pierre Bourdieu a reflexivitást sajátos módon fogja föl és műveli, azt a szociológia mint empirikus tudomány elengedhetetlen velejárójának tekinti. Madara nem Minerva, röptét alkonyatkor megkezdő baglya, hanem a vakmerő nappali csúcsragadozó, a héja.
Kibújástilalom
Mi a kritika? Miért és hogyan csináljuk? Három egyszerű kérdés, ám válaszolni rájuk nem könnyű. Már csak azért sem, mert egy magára valamit is adó kritika, kivált, ha radikális és totális, nem bújhat ki a kritika alól: művelője nem isten földije.
Egy végzetes tévedés
Van egy valószínűséggel kapcsolatos végzetes tévedés, amely évszázadok óta tévútra vezeti észrevétlenül a statisztikusokat és a statisztikai módszereket alkalmazó szakembereket.
1927, 1932 (1963), 1933
„A politikai fogalma” azok kulcsszövege, akik a valóság iránt elkötelezettek, nem pedig valamilyen mélynek vagy végsőnek tetsző, netán divatos, trendi, szexi filozofémáknak.
Testesült férfiasság
Vannak tudományok, melyeknek az örök ifjúság jutott osztályrészül, feltéve, ha komolyan veszik feladatukat. És vannak tudósok, kik példamutatóan teszik ezt.
¿Keresztény szociológia?
Lehetséges-e keresztény szociológia? Miért ne lenne, ha lehetséges feminista vagy posztkolonialista? De mitől keresztény és mitől szociológia? Nem fából vaskarika?
Rajtad múlik
A reziliencia az életképesek és az életképtelenek közötti társadalmi megkülönböztetést produkálja, a társadalmi különbségeket pedig az életképtelenek és életképesek közötti különbségként reprodukálja.
Sok van, mi csodálatos, de a férfinél…
Megölni egy őzet, megölni egy nőt/férfit; horogra tűzni egy gilisztát, horogra keríteni egy nőt/férfit; belerúgni egy kutyába, pofán vágni egy nőt/férfit; stb. Van különbség?
Habitus és mobilitás
Pierre Bourdieu addig marad a szociológia „klasszikusa”, amíg kiállja a kemény, de (már) nem őt izzasztó próbát: tud-e nekünk itt és most mondani valamit?
Klasszikusok gyarmatidőben
Nem kell félni, fájni fog. Nem annyira morálisan, inkább egzisztenciálisan – és nem csak a szociológusoknak. Mert a posztkoloniális pozícióból történő beavatkozás önképünket kérdőjelezi meg és ássa alá.
A történelem bosszúja
A globális felmelegedés folyamatát a 19. században kezdődő emberi-társadalmi múlt hajtja, tüzeli, viszi előre és teszi pusztítóvá. Ez a természet ruhájába bújt történelem bosszúja.