Hátlapok
Kultúrtechnikák kapujában
Ki itt belépsz, hagyj fel a jelentéssel! Nem „hatalmas baromság” ez? És nem felhagyni? A kapuk és ajtók megadják a választ.
Ami köztünk van
Mindig ott van. Ha akarjuk, ha nem. A harmadik, avagy a média, mi átviszi a szerelmet is a túlsó partra.
Imhol vagyok
„A gyakorlat kérdése vigasztalanul nyitott marad: sajnos van szabadság, van szabad akarat”, de egyben megjósolható is: sajnos van mintázat, van kiszámítható akarat.
Lehet más a politikai képzelet
Egy antikapitalista számára elviselhetetlen az a könnyűség, ahogy a világvégét elképzeljük, de elviselhetetlenül nehéz-e látnia szerepét a kapitalizmus vége elképzelésének nehézségében?
Csapj arcul, lepj meg!
Hogy kutatásunk újszerű legyen, ahhoz oly nagy szeretettel kell föltrancsíroznunk tárgyát, ahogy magának készít el egy csecsemőt a kannibál.
Testiségünk-szexualitásunk göcsörtös fája
Mi van, ha nincs testi-szexuális viszony tárgyiasítás nélkül? Milyen következményekkel jár ez a tárgyiasítás feminista-kritikai elméleteire és a belőlük fakadó aszketikus szexuális etikákra nézvést?
Képvarázsok
Ha a képek lélegezni, vérezni, könnyezni nem is tudnak, de elvarázsolni, megdelejezni, rabul ejteni nagyon is. És mást is. Itt az idő, hogy szembenézzünk velük, kővé változtatni talán nem fognak.
Vezérem bensőmből vezérel
Harc és nász – ez a szabadság- és a tekintélyelvűség történetének mintázata. Egyszer csatáznak, aztán frigyre lépnek, majd újra csatáznak, s megint frigyre lépnek. Nem a harc vagy a nász, hanem a harc és nász az örök.
A jazz anarchiája
A jazz soha nincs jelen, soha nincs itt, magát a jazzt soha senki sem látta, senki sem hallotta, mert folyton mozgásban van. Mégis jelen van, itt van, érzékeinkbe hatolóan, magával ragadóan, falakat törően.
Weber, a démon
Aki Max Weberrel kíván tartani, annak nincs vissza az akolmelegbe: nem lúgozhatja ki szociológiájából azt a kíméletlenséget, amely művelőjéből démont csinál.