Pop a zenében, pop a politikában, popzene és populizmus – tejtestvérek. Mindkettő „az emberekből” él, nélkülük mindkettő „pupilla üres foglalatban”, „tollpihék az üres ólban”: van is ilyen meg nincs is, üres is meg nem is.
Pop a zenében, pop a politikában, popzene és populizmus – tejtestvérek. Mindkettő „az emberekből” él, nélkülük mindkettő „pupilla üres foglalatban”, „tollpihék az üres ólban”: van is ilyen meg nincs is, üres is meg nem is.
Pierre Bourdieu a reflexivitást sajátos módon fogja föl és műveli, azt a szociológia mint empirikus tudomány elengedhetetlen velejárójának tekinti. Madara nem Minerva, röptét alkonyatkor megkezdő baglya, hanem a vakmerő nappali csúcsragadozó, a héja.
Mi a kritika? Miért és hogyan csináljuk? Három egyszerű kérdés, ám válaszolni rájuk nem könnyű. Már csak azért sem, mert egy magára valamit is adó kritika, kivált, ha radikális és totális, nem bújhat ki a kritika alól: művelője nem isten földije.
Megváltozik-e a nyilvánosság szerkezete az újmédia következtében? Ha igen, miben áll a nyilvánosság újabb szerkezetváltozása, és milyen következményei vannak a politikai nyilvánosságra és vele a demokratikus vélemény- és akaratképzésre?
A terek önmagukban nem csinálnak semmit, nyitottak bármire, nyitva hagynak mindent; csak a beépített, berendezett terek – a térbeli elrendezések és elrendezett terek – tudnak csinálni valamit, olyasmit, ami politikai dimenziót ad nekik.
Szöveg és interpretáció, hermeneutika és dekonstrukció? Hmmm! Diskurzuselemzés? Hmmm! Szöveg mint modell? Hmmm! Szöveg mint adat? Brrr! Egyre kevésbé, de azért mégis.
Tévhitek terjednek és fertőznek, tartják magukat rendíthetetlenül, még ha életekbe kerülnek is. Miért oly virálisak és rezisztensek akár még a gyilkos tévhitek is.
A közösségi média és a háború frigyéből háborúk egy új fajtája született meg: a lájkháború. Az erről szóló beszéd több is mint lájkvadászat: a háború és a politika színeváltozásáról szól.
Ha meg akarjuk érteni, hogyan lett a neoliberalizmus életvalósággá és uralkodóvá, akkor meg kell értenünk, mit csinál a mivelünk mint szubjektumokkal.
Van egy valószínűséggel kapcsolatos végzetes tévedés, amely évszázadok óta tévútra vezeti észrevétlenül a statisztikusokat és a statisztikai módszereket alkalmazó szakembereket.
„A politikai fogalma” azok kulcsszövege, akik a valóság iránt elkötelezettek, nem pedig valamilyen mélynek vagy végsőnek tetsző, netán divatos, trendi, szexi filozofémáknak.
Vannak tudományok, melyeknek az örök ifjúság jutott osztályrészül, feltéve, ha komolyan veszik feladatukat. És vannak tudósok, kik példamutatóan teszik ezt.