Hátlapok
Csapj arcul, lepj meg!
Hogy kutatásunk újszerű legyen, ahhoz oly nagy szeretettel kell föltrancsíroznunk tárgyát, ahogy magának készít el egy csecsemőt a kannibál.
Testiségünk-szexualitásunk göcsörtös fája
Mi van, ha nincs testi-szexuális viszony tárgyiasítás nélkül? Milyen következményekkel jár ez a tárgyiasítás feminista-kritikai elméleteire és a belőlük fakadó aszketikus szexuális etikákra nézvést?
Képvarázsok
Ha a képek lélegezni, vérezni, könnyezni nem is tudnak, de elvarázsolni, megdelejezni, rabul ejteni nagyon is. És mást is. Itt az idő, hogy szembenézzünk velük, kővé változtatni talán nem fognak.
Vezérem bensőmből vezérel
Harc és nász – ez a szabadság- és a tekintélyelvűség történetének mintázata. Egyszer csatáznak, aztán frigyre lépnek, majd újra csatáznak, s megint frigyre lépnek. Nem a harc vagy a nász, hanem a harc és nász az örök.
A jazz anarchiája
A jazz soha nincs jelen, soha nincs itt, magát a jazzt soha senki sem látta, senki sem hallotta, mert folyton mozgásban van. Mégis jelen van, itt van, érzékeinkbe hatolóan, magával ragadóan, falakat törően.
Weber, a démon
Aki Max Weberrel kíván tartani, annak nincs vissza az akolmelegbe: nem lúgozhatja ki szociológiájából azt a kíméletlenséget, amely művelőjéből démont csinál.
„Senki nem érti, senki nem érzi”
Pop a zenében, pop a politikában, popzene és populizmus – tejtestvérek. Mindkettő „az emberekből” él, nélkülük mindkettő „pupilla üres foglalatban”, „tollpihék az üres ólban”: van is ilyen meg nincs is, üres is meg nem is.
Reflexivitás à la Bourdieu
Pierre Bourdieu a reflexivitást sajátos módon fogja föl és műveli, azt a szociológia mint empirikus tudomány elengedhetetlen velejárójának tekinti. Madara nem Minerva, röptét alkonyatkor megkezdő baglya, hanem a vakmerő nappali csúcsragadozó, a héja.
Kibújástilalom
Mi a kritika? Miért és hogyan csináljuk? Három egyszerű kérdés, ám válaszolni rájuk nem könnyű. Már csak azért sem, mert egy magára valamit is adó kritika, kivált, ha radikális és totális, nem bújhat ki a kritika alól: művelője nem isten földije.
A politikai teológia kísértete
Saul Newman kritikai bevezetője a politikai teológiába több mint bevezetés. Ezt a többletet nem a „kritikai” adja, hanem az, hogy középpontjában a politikai teológia szekularizációval együtt járó és világunkat bejáró kísértete áll.