Hátlapok
Weber, a démon
Aki Max Weberrel kíván tartani, annak nincs vissza az akolmelegbe: nem lúgozhatja ki szociológiájából azt a kíméletlenséget, amely művelőjéből démont csinál.
„Senki nem érti, senki nem érzi”
Pop a zenében, pop a politikában, popzene és populizmus – tejtestvérek. Mindkettő „az emberekből” él, nélkülük mindkettő „pupilla üres foglalatban”, „tollpihék az üres ólban”: van is ilyen meg nincs is, üres is meg nem is.
Reflexivitás à la Bourdieu
Pierre Bourdieu a reflexivitást sajátos módon fogja föl és műveli, azt a szociológia mint empirikus tudomány elengedhetetlen velejárójának tekinti. Madara nem Minerva, röptét alkonyatkor megkezdő baglya, hanem a vakmerő nappali csúcsragadozó, a héja.
Kibújástilalom
Mi a kritika? Miért és hogyan csináljuk? Három egyszerű kérdés, ám válaszolni rájuk nem könnyű. Már csak azért sem, mert egy magára valamit is adó kritika, kivált, ha radikális és totális, nem bújhat ki a kritika alól: művelője nem isten földije.
A politikai teológia kísértete
Saul Newman kritikai bevezetője a politikai teológiába több mint bevezetés. Ezt a többletet nem a „kritikai” adja, hanem az, hogy középpontjában a politikai teológia szekularizációval együtt járó és világunkat bejáró kísértete áll.
Osztályelmélet a kulturális fordulat után
Lehetséges-e ma, a társadalomtudományok, köztük a marxisták kulturális fordulata után strukturalista és determinista osztályelméletet alkotni? Lehetséges-e az osztályszerkezetnek kultúrafüggetlen meghatározó szerepet tulajdonítani?
Az anarchizmus tolvajai
Vannak filozófusok, akik lopnak. Nem pénzt, ékszert vagy órát, hanem fogalmakat. Ilyenek az anarchia kortárs filozófusai. Tolvajok ők, kik zsákmánya az „anarchia”, áldozatuk az „anarchizmus”.
Techno
Nincs zene technológia nélkül, a zene, legyen akár klasszikus, akár populáris, elválaszthatatlanul összefonódik a technológiával. Minden zene technikai, az analóg éppúgy, mint a digitális, a hangszeres éppúgy, mint az elektronikus, az élő éppúgy, mint a felvett és lejátszott.
Autoritáselméleti töredék
Íme, az autoritás egy egyszerre korszerűtlen és korszerű elemzése. Korszerűtlen, mert teljes, átfogó, kimerítő és végső akar lenni; korszerű, mert mégis képes nekünk továbbgondolnivalót adni. Például ezzel: az autoritás fogalma előfeltételezi az állam fogalmát.
Relacionalista szociológia
A relacionalista szociológia eredetileg polemikus értelemmel bírt, áthatotta a harci szellem: nem csupán valamivel szemben lépett színre, hanem el is akarta azt találni, meg is akarta cáfolni, felül is akart kerekedni rajta. Mostanság a paradigmává válás lázában ég, miközben harci szelleme elillant.